„Köszönjük Budapest, hogy ezt a pillanatot megadtad nekünk!” – elérzékenyültén nyilatkozott a világbajnok Gianmarco Tamberi édesanyja a Mandinernek

„Köszönjük Budapest, hogy ezt megadtad nekünk!” – Tamberi édesanyja meghatódva mesélt

Olaszos eleganciával, nagy mosollyal, de szerényen visszahúzódva várta a friss világbajnok Gianmarco Tamberit édesanyja, Sabrina asszony az olasz csapat számára berendezett Casa Italia ünneplő közönsége körében. Ő is tisztában volt vele, hogy világklasszis magasugró fia történelmet írni jött Budapestre, hiszen az olaszok fenoménje már mindent címet és trófeát begyűjtött, amit ebben a sportágban be lehet gyűjteni, kivéve egyet: a szabadtéri vb-aranyat.

„Soha nem jártam még Budapesten, és éreztem valahol a lelkem mélyén, hogy ez történelmi találkozás lehet számomra, mert hosszú ideje vágyom már az önök fővárosába. Le vagyok nyűgözve attól, amit látok, és ez az atlétikai stadion egészen káprázatos! 

 – mondta kissé elérzékenyülve a bajnok édesanyja, aki nem titkolta, hogy mennyire izgul, amikor a fia versenyez. „Nem tudom végignézni az ugrásait, mert hol a fülemet fogom be, hol a szememet takarom el, vagy elfordulok és a felhördülésből, vagy a kiabálásból következtetem ki, hogy leverte-e a lécet Gianmarco vagy sem. Ilyenkor egyáltalán nem szeretem, ha hozzám szólnak, mert nem vagyok önmagam” – vallotta meg a Mandinernek szinte könnyek között érzéseit Sabrina asszony. 

 Tamberi végül a 236-centis elsőre átvitt ugrásával nyert, és – ahogy mindezt az M4 Sport riporterének elmesélte – történelmet írt , hiszen valójában ezért jött erre a világbajnokságra: „Csodálatos érzés! A verseny előtt azt mondtam a csapatomnak, 

 Ez egy extra motivációt adott nekem, hiszen mindenki győzni akart, de én még jobban akartam. Már csak ez az egyetlen nagy érem hiányzott, 2015 óta szerepelek világbajnokságon, de még érmet sem sikerült szereznem. Ez az arany nagyon-nagyon kellett és most ez jelent nekem mindent, nem is tudom, mit mondhatnék még” – foglalta össze lelkesen gondolatait a friss világbajnok.

Amikor arról kérdeztük az édesanyát, hogy nem aggódik-e, amikor fiát a döntő előtt dobolni, vagy épp viccelődni látja, nem tart-e attól, hogy elveszíti a fókuszt, végre először kacagva válaszolt: 

– fedi fel a gének izgalmas játékát az édesanya, aki persze azt is hozzáteszi, hogy hiába maga is egy kissé bolondos természet, soha nem fog hozzászokni ahhoz az izgalomhoz, amit egy szülőnek el kell viselnie.  

„Most, hogy ez a cím is megvan, és ezt is túléltem a lelátón, talán végre megalapítom az izgulós anyukák klubját”  – mondja nevetve. „Ezt a stresszt nem lehet kibírni, de most már talán tudnék tanácsot adni másoknak is, hogy lehet mindezt elviselni, mert a szülők izgalmáról sosem beszélünk, pedig mi egy kicsit belehalunk ezekbe a pillanatokba” – mondta Sabrina asszony, akinek édesanyaként azért sem lehetett könnyű ez a verseny, mert 

A tegnapi este bebizonyította, hogy nem csak a jó úton járt, de a legjobb célállomásra érkezett: Budapestre.