Már az amerikai agytröszt szerint is békére van szükség

Az amerikai RAND Corporation 2023 januárjában publikált egy tanulmányt, amely az Egy hosszú háború elkerülése címet viseli (Avoinding a long war). Ez lényegében alátámasztja Magyarország ukrajnai háborúval kapcsolatos álláspontját, méghozzá az amerikai nemzeti érdekből levezetve. 

Mint ismert, a RAND Corporation a Pentagonhoz áll közel, annak stratégiai kutatóintézete, és bár a társaság, illetve a hozzá tartozó emberek – tükrözve az amerikai politikai elitet megosztó ideológiákat – különböző nézeteket képviselnek, a mostani elemzés mégis figyelmet érdemel, mert egyrészt ez a legutolsó a háborúval foglalkozó tanulmányok közül, másrészt az ajánlásait szinte az összes Ukrajnával kapcsolatos vitatott kérdést mérlegelve teszi meg.

Az alábbiakban lényegét tekintve bemutatandó elemzés 78 forrásra hivatkozik, ezek a RAND Corporation korábbi anyagain kívül magukban foglalják a Külkapcsolatok Tanácsának két lapjában, a Foreign Policyben, a Foreign Affairsben, a Washington Postban, a New York Timesban és az egyéb lapokban is megjelent cikkeket. A tanulmány az elméleti kérdések tekintetében elsősorban a Cornell és a Princeton Egyetem munkáit veszi figyelembe. A hírügynökségek közül az AP News és a Reuters, a televíziók közül a CNN szerepel felhasznált források listáján. Vagyis ezek a fórumok azok, nagyjából ebben a sorrendben, amelyek leginkább befolyásolják a nyugati világ háborúról alkotott felfogását.

A tanulmány lényegében két részre bontható, 

Ami a háború lefolyását illeti, a tanulmány öt különböző dimenzióban vizsgálja a lehetőségeket:
1. a nukleáris fegyverek orosz részről való bevetésének esélye; 
2. a háború Oroszország–NATO-összecsapássá fajulásának valószínűsége; 
3. Ukrajna területi felosztása; 
4. a háború időtartama; 
5. a háború befejezésének formája.

Valamennyi esetben sorra veszi az említett forrásokban szereplő, többször egymásnak ellentmondó álláspontot és érvel az amerikai érdekeknek megfelelő variációk mellett.

Bevezetésként hangsúlyozza, hogy az amerikai érdekek gyakran egybeesnek az ukránokéval, de nem azonosak azzal, és az amerikai kormánynak kötelessége az állampolgárai felé, hogy az amerikai érdekeket képviselje. 

Bevethet vajon atomot Moszkva?

A nukleáris eszközök (nem stratégiai atomfegyverek) bevetésénél azzal (gyakran a britek által említett) felvetéssel szemben érvel, hogy Moszkva nem mer atomfegyvert alkalmazni. Három érve van ezzel szemben: 
1. ezt a háborút Moszkva egzisztenciálisnak tekinti és minden áldozatot kész meghozni; 
2. a hagyományos fegyverek terén Oroszország lehetőségei a Nyugattal szemben nagymértékben korlátozottak; 
3. az orosz stratégák már régóta hangsúlyozzák a taktikai atomfegyverek bevetésének lehetőségét, ha egy hagyományos háborút Oroszország elveszítene. 

Az atomfegyverek használatának ugyan kicsi, de nem nulla a valószínűsége, és ha bekövetkezne, az Amerikát atomháborúba sodorná, ami nyilvánvalóan nem érdeke. Épp ezért indokolt, hogy 

Lesz atommentes, de direkt konfliktus a NATO és az oroszok közt?
Ami az orosz–NATO-összecsapást illeti, a tanulmány Mark Milley-t, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnökét idézi, aki szerint 

A tanulmány megemlíti, hogy a NATO-szövetségesek közvetett részvételének mértéke a háborúban lélegzetelállító. A támogatás – mint közismert – több tíz milliárd dollár értékű fegyvert és egyéb segélyt jelent, továbbá taktikai, hírszerzési és felderítési támogatást az ukrán hadseregnek. 
Kijev közvetlen költségvetési támogatása havi több milliárd dollárt tesz ki. Ezenkívül a Nyugat fájdalmas gazdasági szankciókat alkalmaz Oroszországgal szemben. Ez az amerikai tanulmány szerint odavezethet, hogy Oroszország esetleg csapást mér valamely NATO-országra, amelyek közül néggyel közvetlenül a szárazföldön határos, további hárommal pedig osztozik a Fekete-tengeren. 

Ez a perspektíva, ahogy Mark Milley is aláhúzta, nem lehet Amerika stratégiai célja.

A területi kérdések terén Zelenszkij elnök elkötelezett, hogy felszabadítsa Ukrajna teljes, nemzetközileg elismert területét. A tanulmány kimondja: az Egyesült Államok számára előnyös lenne egy olyan háborús kimenetel, amely lehetővé tenné Ukrajna számára, hogy a nemzetközileg elismert területének nagyobb részét ellenőrizze, és az Egyesült Államoknak érdeke is, hogy megerősítse a nemzetközi jogban rögzített területi integritás normáját. De ha Oroszország vissza is vonulna a 2022. február 24-e előtti vonalig, a területi integritás (a Krím miatt) akkor is sérülne, és 

Ukrajna akkor kerülne igazán nagy bajba, ha Oroszország teljes egészében elvágná a Fekete-tengertől, de ez az orosz hadsereg eddigi teljesítményét tekintve nagyon valószínűtlen. A 2022 decemberétől érvényes ellenőrzési vonal viszont nem fosztaná meg Kijevet olyan gazdaságilag létfontosságú területektől, amelyek drámaian befolyásolnák az ország életképességét. Ráadásul az Egyesült Államok és szövetségesei számos szankciót róttak ki már Oroszországra az agressziója miatt – ami máris elegendő jelzés a többi potenciális agresszornak. 

és Amerikának egy elhúzódó háború, mint azt a következőkben kifejtjük, nem érdeke. Természetesen Amerika hivatalosan nem ismerné el a területi változásokat. 

Egy elhúzódó konfliktus az Egyesült Államok számára potenciális előnyökkel járhat, például azzal, hogy amíg a háború tart, az orosz erők továbbra is Ukrajnával lesznek elfoglalva, így nem lesz elég erejük arra, hogy másokat fenyegessenek. Egy hosszabb konfliktus tovább rontaná az orosz hadsereget és gyengítené az ottani gazdaságot. 

Évekbe, sőt talán évtizedekbe is beletelik, amíg az orosz hadsereg és gazdaság kiheveri a már elszenvedett veszteségeket. 

Miért nem jó egy hosszú háború Amerikának?

Egy hosszú fegyveres konfliktusnak azonban jelentős hátrányai is vannak az amerikai érdekek szempontjából. Ez az ukrán civilek további emberveszteségéhez, kitelepítéséhez és szenvedéséhez vezet, ráadásul Oroszország visszafoglalhatja az eddigi ukrán harctéri nyereséget. Az Egyesült Államok és az Európai Unió számára az ukrán állam fizetőképességének fenntartási költsége idővel megsokszorozódik. Egy hosszú háború az Egyesült Államok külpolitikájára is hatással lenne, az USA képessége, hogy más globális prioritásokra – különösen a Kínával folytatott versenyre – összpontosítson, korlátozott maradna. 

Moszkva egyre jobban alárendelődne Kínának, ami előnyt jelentene a távol-keleti birodalom számára az Egyesült Államokkal folytatott versenyben. Mindez kedvezőtlen lenne a tengerentúliaknak, ezért Amerika nem érdekelt egy elhúzódó háborúban.

Forgatókönyvek: hogyan fejeződhet be a háború?

Ami a konfliktus lezárását illeti, annak a RAND Corporation elemzése szerint három formája lehet: 
1. abszolút győzelemmel; 
2. fegyverszüneti megállapodással; 
3. politikai rendezéssel. 

A háború kezdetekor úgy tűnt, hogy Moszkva az abszolút győzelemre törekszik, és azt tervezi, hogy új vezetést hoz helyzetbe Kijevben, majd „demilitarizálja” az országot. A harctéri események azonban azt mutatják, hogy Moszkva erre nem lenne képes. Zelenszkij elnök ugyanis rendkívül népszerű, ráadásul 

Ehhez Kijevnek a harctéri siker mellett rendszerváltást is el kellene elérnie Oroszországban. Ugyanakkor kevés történelmi előzmény utal arra, hogy Oroszországban a harctéri kudarcok után rendszerváltás következne be, ráadásul nincs garancia arra, hogy egy új orosz vezető hajlandóbb lenne a békére Ukrajnával, mint Putyin. Mivel úgy tűnik, hogy egyik félnek sincs lehetősége az abszolút győzelem elérésére, a háború valószínűleg valamilyen tárgyalásos eredménnyel fog végződni, ami lehet fegyverszüneti megállapodás vagy politikai rendezés.

A fegyverszünet mint opció

A fegyverszüneti megállapodásra példa lehet az 1953-as koreai háborút lezáró, amelyben a két fél kötelezettséget vállalt a harcok beszüntetésére, és demilitarizált övezetet hoztak létre. Ehhez hasonló módon egy ukrajnai fegyverszünet befagyasztaná a frontvonalakat, és véget vetne az aktív harcoknak, de Kijev és Moszkva között fennmaradnának a megoldatlan területi viták. Továbbá kulcsfontosságú politikai kérdések – az orosz jóvátételektől kezdve Ukrajna geopolitikai státuszáig – még mindig megoldatlanok maradnának. A felek valószínűleg csak minimális kereskedelmet folytatnának; a határok nagyrészt zárva lennének. Az ellenőrzési vonal jó eséllyel erősen militarizálódna, hasonlóan ahhoz, mint amilyen a német belső határ volt a hidegháború idején.

A politikai rendezés lehetősége

A politikai rendezés vagy békeszerződés magában foglalná mind a tartós tűzszünetet, mind a háborút kiváltó vagy a konfliktus során felmerült viták legalább egy részének rendezését, hasonlóan a háború első heteiben folytatott orosz–ukrán kétoldalú tárgyalásokról kiadott Isztambuli Közleményben foglaltakhoz. 

Oroszország számára Ukrajna semlegessége minden bizonnyal alapvető jelentőségű lenne. Ukrajna viszont, biztonsága érdekében, megerősített nyugati kötelezettségvállalásokat szeretne, mivel nem bízik abban, hogy Oroszország betartja a megállapodásokat. 

A politikai rendezés számos más kérdésre is kiterjedhetne, például egy újjáépítési alapra, a kétoldalú kereskedelemre, a kulturális kérdésekre, a szabad mozgásra, valamint az Oroszországgal szembeni nyugati szankciók enyhítésének feltételeire.

A RAND Corporation tanulmánya a háború kimenetének fenti elemzése után azt hangsúlyozza, hogy 

Ez csökkentheti egy Oroszország–NATO-összecsapás esélyét, és az Egyesült Államok, az amerikai stratégiai prioritásoknak megfelelően, átcsoportosíthatja az erőforrásait. Ebben az esetben Ukrajna gazdaságilag kevesebb külső támogatással is talpra tudna állni. 
Az Oroszország és Ukrajna, valamint az Oroszország és a Nyugat között fennálló ellenségeskedés szintje azonban a politikai rendezést sokkal kevésbé teszi valószínűvé.

E cikkünk második (befejező) részében – többek között – arról lesz szó, hogy a jelenlegi vita túlságosan csak a harcok egy dimenziójára, a területi kérdésekre összpontosul. Ám az orosz–NATO-háború vagy az orosz nukleáris fegyverek bevetésének elkerülése, a konfliktus elhúzódásának megelőzése fontosabb az Egyesült Államok számára, mint az ukránok által ellenőrzött területek jelentős növelésének elősegítése. Az amerikai politika máról holnapra való megváltoztatása azonban mind belföldön, mind szövetségeseket tekintve lehetetlen és ostoba dolog lenne.

 Címlapfotó:123rf.com