Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank közgazdászai vizsgálták a háborúk gazdasági hatásait egy újszerű adatbázisra támaszkodva, amely az elmúlt két évszázad közel 400 háborúját tartalmazza. Kóczán Zsóka és Maxim Chupilkin megállapították, hogy nem mindegy, ha egy ország a saját területén vívja meg a háborúját, vagy más országok területén, a polgárháborúknak tartósabb hatásai vannak, és az sem mindegy, hogy ki kezdi a háborút, és ki lesz a győztes.
Szerzők:
Kóczán Zsóka, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank vezető közgazdásza. A Cambridge-i Egyetemen szerzett PhD fokozatot. Közgazdászként dolgozott a Nemzetközi Valutaalapnál az Európai Osztályon, valamint a Kutatási Osztályon. Kutatásai az országon belüli jövedelmi különbségekre, a migrációra és az egyenlőtlenségre összpontosítanak.
Maxim Chupilkin, Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank makrogazdasági elemzője.
A szerzők elöljáróban megállapítják, hogy a háborúk gazdasági hatásaival foglalkozó szakirodalom mennyisége egyelőre nem sok, ám egyre bővül. A háború gazdasági hatásaival foglalkozó szakirodalom nagy része konkrét országokra vagy régiókra összpontosított, kis mintákra támaszkodott, vagy csak rövid időszakokra terjedt ki.
Számos tanulmány mutatott rá a jelentős negatív hatásokra, amelyek hátterében nyilvánvalóan a humán és fizikai tőke pusztulása, a termelési folyamatok megszakadása és a fokozott bizonytalanság áll. Egyesek – többek között a gazdasági növekedés mozgatórugóival foglalkozó szakirodalomban – nem találtak jelentős növekedésre gyakorolt hatást a háborúk kapcsán. Mások a megnövekedett katonai kiadások, a munkaerő és a tőke magasabb kihasználtsági rátája vagy a teljes tényezőtermelékenység növekedése által a kibocsátásra gyakorolt pozitív hatásokat mutattak ki a háborús tevékenységek gazdasági vetületeinek elemzésekor..
Sok tanulmány csupán konkrét országokra vagy országokon belüli régiókra összpontosított. Egyesek pedig csak a polgárháborúkra korlátozták elemzésüket. Jellemzően az államok közötti háborúkkal foglalkozó tanulmányok ugyancsak kis mintákra támaszkodtak, és gyakran a GDP-veszteségeket az ország saját, a háború kitörése előtti tendenciáján alapuló előrejelzésekhez képest vizsgálták, amelyek nyilván a folyamatok vizsgálatának túlzott leegyszerűsítését jelentik..
Chupilkin és Kóczán nemrégiben megjelent tanulmányában tehát a háborúk rövid és hosszú távú gazdasági hatásait vizsgálták, az elmúlt két évszázad közel 400 háborúját tartalmazó nagy adatbázisra támaszkodva. Az elemzésüket természetesen Oroszország 2022 februári ukrajnai inváziója motiválta, azonban a konfliktusok történetét szélesebb körben vizsgálják.
Szintetikus ellenőrzési módszert alkalmaztak, hogy megvizsgálják mind a háborúk okozta azonnali zavarokat, mind pedig az esetleges hosszú távú sebeket, mind az országok egy főre jutó GDP-jét, mind pedig általánosabban a gazdaságok termelő-képességére: a népességre, a tőkeállományra és a teljes tényezőtermelékenységre gyakorolt esetleges hatásokat.
E szakértői összehasonlításban más országok – amelyek nem éltek át háborúkat, és amelyek hasonlítanak a konfliktus előtt háborúban álló országra – kombinációját használták egy szintetikus kontroll létrehozásához. Ezután összehasonlították ennek a háború nélküli országnak a későbbi gazdasági fejlődését a háborúban lévő ország tényleges tapasztalataival.
A Correlates of War adatállományára építve új adatbázist építettek, amely a konfliktusok közel két évszázadát öleli fel. Így jóval nagyobb mintára támaszkodhattak, beleértve a polgárháborúkat és az államok közti háborúkat is, és különbséget tudtak tenni a területen belüli és kívüli háborúk között, a győztesek és a vesztesek, valamint a háborút kezdeményező felek és mások között. A szemléltetés miatt a különböző hosszúságú háborúkat két tipikus háborús évre sűrítették.
Azt találták, hogy a legnagyobb egy főre jutó GDP csökkenést a területekért vívottháborúk okozzák. A területi háborúk
a háborút követő évben több mint hét százalékpontos GDP-csökkenést eredményeznek
az egy főre jutó GDP-nek a szintetikus kontrollhoz képest.
Ezzel ellentétben,
néhány területen kívüli háború (az adott országtól távol vívott harcok) esetében az egy főre jutó GDP még növekszik is az összehasonlítható országokéhoz képest.
A polgárháborúk (amelyek általában hosszabb ideig tartanak, és nagyobb valószínűséggel megoldatlanul maradnak) tartósabb hatásokkal járnak, mint az államközi háborúk.
A vesztesek és a nem kezdeményezők esetében az egy főre jutó GDP is jelentősen nagyobb mértékben csökken, mint a győzteseknél, illetve a kezdeményezőknél.
1. ábra. A háborúk hatása az egy főre jutó GDP-re
Megjegyzések: Minden ábrán a t - 1 a háború kezdete előtti egy évre vonatkozik. Minden polgárháborúra úgy tekintettek, hogy az az ország saját területén zajlik. 1-GDP/fő háború az ország területén kívül, /2- GDP/fő háború az ország területén belül, / 3- GDP/fő háború az országok között, / 4- GDP/fő a polgárháború, / 5- GDP/fő a győzteseknél, / 6- GDP/fő a veszteseknél, / 7- GDP/fő a kezdeményezőnél, / 8- GDP/fő a nem kezdeményezőnél.
Ezt az elemzést kiegészítették azzal, hogy megvizsgálták a háborúk hatását a gazdaságok termelési kapacitására: a népességre, a tőkeállományra és a teljes tényezőtermelékenységre.
Az eredményeik azt sugallják, hogy az áramlásokra, például az évente megtermelt hozzáadott érték változásaira való összpontosítás jelentősen alulbecsülheti a háborúk okozta tartós károkat. Még ott is, ahol az egy főre jutó jövedelem helyreáll, a munkaerő és a tőke (a befektetett eszközök) „sérülései” maradandó sebeket hordoznak.
Míg a teljes tényezőtermelékenység körülbelül öt évvel a háború befejezése után visszaáll a háború előtti szintre, a háborúban részt vevő országok népessége és tőkeállománya jelentősen kisebb marad tartósan is.
2. ábra. A háborúk hatása a népességre, a tőkeállományra és a teljes tényezőtermelékenységre
Dolgozatukban az összes olyan országok közti háborúra vonatkozó átlagos eredményekre összpontosítottak, amelyekről kiegyensúlyozott adatok állnak rendelkezésre.
A tanulmányhoz egy interaktív online melléklet is tartozik (Economies at War Atlas), amely bemutatja az egyes országok egy főre jutó GDP-jét, népességét, tőkeállományát és teljes tényezőtermelékenységét, amiket három pályához viszonyítottak: egy szintetikus kontrollhoz, egy az összes békés gazdaság egyszerű átlagához, illetve az ország saját előzetes trendjének lineáris kiterjesztéséhez.
Részlet az Economies at War Atlas-ból, amely a ciprusi 1974-es konfliktust taglalja
A szerzők kiemelik a szintetikus összehasonlító megközelítés előnyeit más módszerekkel szemben.
Az egyszerű összehasonlítás az összes nem háborús országgal hajlamos túlbecsülni a háború negatív hatásait, míg a saját, háború előtti trenddel való összehasonlítás inkább alulbecsüli a „valódi” hatást.
Legfrissebb gazdasági előrejelzésében az EU végrehajtó szerve kijelentette, hogy az iráni konfliktus az egész kontinensen magasabb inflációt fog eredményezni.
Nem véletlen az sem, hogy mely miniszterek kísérték el a miniszterelnököt első külföldi útjára.
Románia a gazdasági összeomlás szélén táncol, ehhez jött az állami vasút megroppanása.
A tilalom magyarok tízezreinek megélhetését, és a gazdaság stabilitását sodorja veszélybe.
Magyarország érdeke a közös valuta bevezetéséhez szükséges feltételek teljesítése – hangsúlyozta a jegybankelnök.
Nézzük akkor a tényeket.
Kocsis a javaslatot a „tanácsköztársaság első szellemi termékének” nevezte.
A párt ezzel ismét közelebb került az önálló kormányalakítás esélyéhez.
