Mindjárt (be)szól a Bizottság

Az utóbbi napokban a külföldi sajtó már inkább autokratának, mint diktátornak nevezi a magyar kormányfőt. A hazai ellenzék és annak kormánytól független médiája toporzékolva próbálja újra és újra igazolni, hogy Orbán mindent lop a saját diktatúrájában. Ami pedig talán a legfontosabb: azok a közszereplők, akik ki nem állhatják Orbán Viktort, nyílt hazudozásba kezdtek.

Mivel most én sem leszek kíméletes, a feszültségek enyhítése végett, és a magam mentségére a valamikori Bizottság együtteshez fordulok. „Brutális és durva dolgokat látok. / Brutális és durva vagyok ettől. / Nagyon sajnálom emberek.”

"Egy (…) kompromisszum valószínűleg sokakban csalódást keltene, (A szerkesztőségben biztos – V.J.) mert definíciószerűen nem lehet képes az Orbán rendszer lényegének a megváltoztatására.”

„Magyarországon a politikai torzulások – a sajtó, az egyetemek, a civil szervezetek, a színházak szabadságának durva korlátozása, az igazságszolgáltatás hiányosságai stb. – mellett a fő gond az uniós pénzek kezelésének módja. A költségvetési feltételek ezt a két témakört kapcsolják össze…” A kétségtelenül vájt fülű ÉS olvasók egyértelműen olvashatnak arról, ami a nyilvánosság előtt tabu: politikai feltételei vannak az egyébként igenis nekünk járó pénzek folyósításának. (Balázs Péter is csalódna egy EB – magyar kormány kompromisszum esetén.)

Nézzük „részletesen”, az e portált jól ismerő igényes olvasók szintjén. Sajtó? Na ne. Egyetemek? Ugyanaz. (Megjegyzem a társadalomtudományok felsőoktatóinak uszkve 90 százaléka balliberális.)

Egyébként is, Márki-Zay még csak most kezdett énekelni a sajátjáról. Hihetetlen, de Bécshez képest is jóval több „független” színház működik Budapesten, úgy, hogy még az Alföldi féle is kap állami pénzt. Az igazságszolgáltatás legfőbb hiányossága szerintem éppen az, hogy nem szervezetileg, hanem emberi viselkedési módokban lényeges rendszerváltozás nem volt.

Ami pedig a korrupciót illeti, inkább lerágott csont, mint vitathatatlanul igazolt tény. Magyarországra főleg az Európai Parlamentnek nem tetsző társadalompolitikai jelenségek miatt jutott a szokásosnál többszörösen nagyobb korrupciós fókusz. Vélhetően más tagországokban vígan és háborítatlanul sunnyoghatnak bizonyos szereplők. Szélárnyékban.

Akkor most bővebben is a hazugságokról

Immár másfél év óta tart a kötélhúzás az EU és hazánk között a pénzeket illetően. Most, a vélhető célegyenesben Jávor Benedek Párbeszédes EP képviselő, Karácsony hivatalos embere Brüsszelben olyan Johannes Hahn (EB költségvetési biztos) írást, pontosabban javaslatot szivárogtatott ki, amely a kormánynak még egy korábbi javaslatcsomagjára reflektált negatívan. (Még nem elég, több reform kell.)

A ragyogó tehetségű Kohán Mátyás nagyon helyre tette a képviselőt. (Így hazudnak az uniós pénzekről, megint.)

Nagyon nem örülnének a megegyezésnek a nemzetközi balliberális nagyágyúk sem Guy Verhofstadttól Didier Reyndersig. Ám néha még ők is eltörpülnek a hiperaktív zöld parlamenter, Daniel Freundhoz képest, aki a nevét meghazudtolva tüzeli a nemzetközi közvéleményt a magyar kormány ellen. Mivel egy friss Spiegel cikkből kiderült, hogy Ursula von der Leyen hirtelen lágyabb húrokat (sanftene Töne) penget Orbán Viktorral szemben, Freund többek között arra szólítja fel a Bizottságot, hogy ne higgyen a látszatreformoknak, még több forrást állítson le (stillegen), és a szerinte inkorrekten felhasznált korábbi forrásokat is követelje vissza. A 37 éves politikus látványosan és igen gyorsan felnőtt a Magyarországot gyalázó Tavares, Sargentini, Delbos-Corfield trióhoz.

Abban a nem várt esetben, ha az EU mégis elzárja a pénzcsapokat, és kényszerből új típusú forgatókönyveket kell elővennünk, a sejtésből bizonyosság lesz: a csapokat záró kezeket mozgató kezek többé nem lesznek láthatatlanok.

(Fotó: 123RF)