Nem „épült be” erőteljesen az ellátási láncokba Indonézia, ezért is nem tapasztalt olyan inflációs nyomást, mint a fejlett gazdaságok jelentős része. Bár több tényező is közbejátszott a magas tartós árszínvonalnövekedés kiküszöbölésében, rendkívül fontos volt az is, hogy a szigetállam a globalizáció során megvédte kritikus infrastruktúráját így független tudott maradni az energiaellátás terén.
Még december elején jelent meg a Nemzetközi Valutaalap (IMF) körképe, amelyben a nemzetközi szervezet a globális inflációs folyamatokról számolt be. Ebben azt hangsúlyozta, hogy az infláció valószínűleg hosszabb ideig fenyegetheti majd a gazdaságokat világszerte, mint az korábban elképzelhető volt – ugyanis globális és nem helyi jelenségről van szó, amely főleg a „fejlettebb” gazdaságokat érinti, derült ki a jelentésből.
és központi bankja pénzzé „varázsolta” adósságának egy részét (az adósság „monetizációja”) a fiskális ösztönzők finanszírozása érdekében.
Az állam ezáltal nem keveset költött 2020-ban a járvány legrosszabb hatásainak ellensúlyozására, de még idén is folytatta a pénz pumpálását a gazdaságba, s mindennek ellenére
Egy rendkívül fontos tényező e tekintetben, hogy Indonézia nincs annyira „beépülve” a nemzetközi ellátási láncokba, így a globális ellátás diszfunkciói nem jelennek meg olyan erőteljesen a szigetországban, különösen az energiaárak terén.
Indonézia ugyanis úgy strukturálta gazdaságpolitikáját, hogy
mint például a szén és a kőolaj globális kínálata és kereslete esetében.
Egyrészt ezt azért is tudta megvalósítani, mert vannak hazai energiaforrásai, másrészt, mert az olyan nagy állami energiavállalatok, mint a Pertamina és a Perusahaan Listrik Negara (PLN), nem törekednek minden esetben a profitmaximalizálására. Valójában számukra az sem baj, hogy pénzt veszítsenek, amennyiben a magasabb energiaárakat nem kell áthárítaniuk az indonéz fogyasztókra.
Az állami tulajdonban lévő PLN ezt tulajdonképpen meg is tette, hiszen 2,8 milliárd dolláros vesztességet – és egyben 96,5 százalékos profitcsökkentést – jelentett be 2020 első felében. A PLN ritkán volt nyereséges állami támogatás nélkül, és a most elszenvedett óriási veszteségek nem a működő üzleti vállalkozás egészségi állapotát tükrözik, hanem azt, hogy alapvető közszolgáltatást nyújt.
Ez kevésbé hatékonnyá, kevésbé jövedelmezővé és vitathatatlanul versenyképtelennebbé teheti az e fajta vállalatokat, főleg, ha a piacok „normálisan” működnek, de egyben azt is jelentheti, hogy amikor a „laissez-faire” nem működik optimálisan, ezek a vállalatok meg tudják védeni a hazai fogyasztókat az instabil globális viszonyoktól. Ez része a kritikus infrastruktúra definíciójának, amelyről régebben már többször is beszámoltunk a Makronómon.
Természetesen más tényezők is közrejátszottak az indonéz infláció kiküszöbölése kapcsán. Például az is, hogy Indonézia történelme során a fokozatos infláció volt a normális. Az ilyen típusú tartós árszínvonalnövekedés akkor várható, ha egy ország az állandó fogyasztói és beruházási kereslet mellett, szisztematikusan újra nyitja piacait.
Ezért Indonéziában az alapinfláció jellemzően magasabb, mint az Egyesült Államokban vagy más érett gazdaságokban, így, míg a délkelet-ázsiai országban egy 2-3 százalékos ráta normálisnak vehető, az Egyesült Államokban már némileg szokatlan lenne .
Ezen túlmenően Indonézia nagy informális-gazdasága és bank nélküli szektora miatt, a járvány-ösztönzők nagy része „természetbeni szociális segélyek” formájában – például élelmiszercsomagok és alapvető áruk, illetve készpénzátutalások formájában – valósult meg. A készpénzátutalások nem közvetlenül a bankszámlákra érkeztek, hogy később egyszerre költse el mindenki a pénzt, ezáltal felpörgesse a gazdaságot inflációt generálva.
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
Az Európai Bizottság elnöke annak kapcsán nyilatkozott erről, hogy Brüsszel 2027 végéig megvalósítaná az „egy Európa, egy piac” elvét.
Közel egy évtized hosszúságú tárgyalássorozatot követően révbe érni látszik az Európai Unió és Indonézia közötti kereskedelmi megállapodás.
Mintegy 280 utas tartózkodott a fedélzeten.
A brazilok is beszóltak a NATO-nak a BRICS-csúcson.
Dzsakarta is tudja, hogy a jelenlegi geopolitikai légkör rugalmasabb külpolitikát igényel.
A fegyverkereskedelem is felpöröghet a két ország között.
Megvadult a háborúban álló ország külügyminisztériuma.
Jön az újabb párharc!
