A „Nagy Újraindítás” jegyében az óriási tech-vállalatok eltüntetik a piacról a kisebb szereplőket

Lezárások: az oligopolisztikus megszilárdítása 

Arról számolt be arról a Financial Times, hogy három technológiai vállalat dominálta a Kínán kívüli hirdetések felét. Méghozzá a Google tulajdonosa, az Alphabet, a Meta és az Amazon azok a vállalatok, amelyek uralják a globális hirdetéspiacot.

A GroupM adatai szerint, ezen óriások az elmúlt öt évben megduplázták részesedésüket a hirdetési bevételekből. A médiabefektetési társaság becslései azt is sugallják, hogy az Alphabet, a Meta és az Amazon jelenleg a reklámipar teljes „kibocsátásának” több mint 50 százalékát felügyeli, szemben a 2019-es közel 40 százalékos értékkel.

Ehhez viszont az is hozzájárult, hogy a koronavírus világjárvány ideje alatt bevezetett lezárások (lockdowns) korlátozták a boltokban történő vásárlást, ezáltal

Ezen felül, a lezárások ideje alatt az Amazon, az Apple és a Facebook hatalmas nyereségekre tehettek szert, jelentette a BBC.

A TechCrunch gazdaságtechnológiai portál jelentése szerint a Facebook, a WhatsApp és az Instagram platformjain 15 százalékkal nőtt a felhasználók száma, ami 2020 első negyedévben összesen 17,74 milliárd dollár bevételt hozott. A Facebook teljes felhasználóinak száma 2020 márciusában elérte a 3 milliárdot, ami a világ internetezőinek mintegy kétharmadát jelenti. Az Apple bevételei is nagymértékben megugrottak ugyanebben az időszakban – a negyedéves bevételei éves szinten 11 százalékkal, 59,7 milliárd dollárra nőttek.

David Chavern, a News Media Alliance kereskedelmi szövetség vezérigazgatója a Des Moines Register portál hasábjain megjelent elemzésében rámutat, hogy az olyan technológiai óriások, mint a Google és a Facebook dominanciája a hirdetési piacon lehetővé tette számukra, hogy az újságírói tartalmak előnyeit fizetés nélkül élvezhessék.

Chavern kiemeli, hogy annak ellenére, hogy amikor ezek a vállalatok még gyerekcipőben jártak – akárcsak az internet – az innováció szinonimái voltak, viszont

visszaélve piaci erejükkel, hogy aláássák a tisztességes versenyt és a szabadpiaci kapitalizmust.

Veszélyben a kisebb szereplők

Ebből pedig még egy további nagy probléma adódik: míg a technológiai szektorban működő óriásvállalatok kivitelesen jól jártak a lezárásokkal, addig a kisebb szereplők elég nehéz helyzetbe kerültek.

Brian Wieser, az imént említett GroupM üzleti intelligencia globális elnöke elárulta a City A.M. nevű portálnak, hogy „a kisebb cégek gyakran úgy érzik, hogy csak néhány választási lehetőségük van, amikor reklámra kellene költeniük a pénzüket”.

Chavern két kutatásra hivatkozva arra is rámutatott: „ a Big Tech” kereskedelmi letarolása során a kiskereskedők száma 65.000-rel csökkent, és mára a független kiskereskedők háromnegyede úgy látja, hogy

Ezen túlmenően, 2004 óta több mint 1800 közösség veszítette el helyi újságát – közülük például 52 Iowa-ban – hangsúlyozza a közgazdász. Következésképpen ma az iowaiak több mint fele a Facebookról kapja híreit, ami az újságírói űrt egyre inkább megtölti megbízhatatlan forrásokkal és félretájékoztatással, miközben a közösségi médiai felület Amerika egyetlen hírforrásává válik, teszi hozzá.

Hasonló állásponton áll Michael Rectenwald, a New York University (NYU) korábbi oktatója, aki a Mises Intézet blogján kiemeli, hogy míg a lezárások során a kis- és középvállalkozások nagymértékben szenvedtek, addigis a globális befolyással rendelkező cégek nagymértékben növelték erejüket. A Közgazdasági Oktatásért Alapítvány (FEE) adataira támaszkodva az akadémikus rámutat, hogy

Csupán New Yorkban, több mint 100 000 kisvállalkozás végleges bezárását kényszerítették ki az otthon maradásra vonatkozó megrendelések.

Tegyük hozzá azt is, hogy a kisebb szereplőket nem csak a nagyobb szereplők szorítják ki a piacról, hanem az utóbbi időszakban tapasztalt infláció is. Ahogyan arról korábban beszámoltunk a Makronómon, míg az inflációs időszakban a gigavállalatok még lehetőséget is találnak a profitjuk növelésére, a kis- és közép-vállalkozások komoly kihívásokkal néznek szemben.

Erőteljesen halad a „Nagy Újraindítás”

A Világgazdasági Forum (WEF) által erőltetett koncepció ugyanis olyan kijelentések mellett áll, mint hogy „a lezárások észrevétlenül teszik jobbá a városokat szerte a világon”, vagy hogy „semmi sem lesz a tulajdonodban, mégis boldog leszel” – ezekre már korábban is rámutattunk a Makronómon.

Ahogyan azt megírtuk, a davosi elit célja egy már-már autoriter globális rendszer létrehozása, amely több pillérre támaszkodik (környezetváltozás, szociális igazságosság, technológia stb.), – az agenda végrehajtása érdekében pedig szükség lesz globális intézményekre, amelyek irányíthatják a döntéshozatalt világszerte.

Erre is van terv, mégpedig a G7 „cornwalli konszenzusáról” van szó, amely ahogyan kiemeltük, több államot és erősebb kormányzást írna elő, csak nem éppen nemzetállami szinten. Hasonló módon erre szolgál a „Nagy Újraindítás” azon ajánlata is, miszerint egy új globális pénzügyi infrastruktúrát kellene létrehozni, amely magában foglal egy központi digitális valutát, továbbá egy 180 nagybankból álló konzorciumot, amely értékelni fogja a kereskedelmi hiteleket a környezetvédelmi-szociális kormányzás (ESG) sikeressége alapján.

Rectenwald aki „vállalati szocializmusnak” nevezi az egész davosi koncepciót hangsúlyozza, hogy a „Great Reset” kollektivista tervezőinek célja, nem a termelési tényezők megszüntetése – inkább ezeket szeretnék az irányításuk alá helyezni. Ehhez pedig elég pár óriásvállalat globális uralma és a kisebb szereplők lesöprése a piacról. Az akadémikus szerint