Egy meglehetősen egyenlőtlen világban élünk

Annak ellenére, hogy egy adatokban gazdag világban élünk, hiányoznak az egyenlőtlenségről szóló alapvető és megbízható információk, írják a Világ Egyenlőtlenségi Adatbázisa (WID) honlapján. Míg a gazdasági növekedést illető számokat minden évben közzéteszik a kormányok világszerte, addig nem nagyon derül ki, hogy a növekedés hogyan oszlik meg a lakosság között, vagyis, hogy ki nyer és ki veszít az adott gazdaságpolitikákból.

Ennek fényében, az adatbázist felhasználó Lucas Chancel, Thomas Piketty, Emmanuel Saez és Gabriel Zucman, a témában híres kutatók, a „2022 Globális Egyenlőtlenségi Jelentésében” a globális egyenlőtlenségek nyomon követésére irányuló nemzetközi kutatási erőfeszítések legfrissebb szintézisét kívánják bemutatni. A jelentésben bemutatott adatok és elemzések több mint 100 kutató négy év alatt végzett munkáján alapulnak. A kutatók mind az öt kontinnsről érkeztek és hozzájárultak egy megbízható adatbázis létrehozásához, jelenik meg a WID weboldalán. Kiemelik, hogy a kiterjedt statisztikai intézmények hálózatával, adóhatóságokkal, egyetemekkel és nemzetközi szervezetekkel együttműködve harmonizálják, elemzik és terjesztik az összehasonlítható nemzetközi egyenlőtlenségi adatokat.

Nem csökkentek a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek

A jelentésből egyből kiderül az, amire egyébként hasonló kutatások is korábban rámutattak:

A kutatók hangsúlyozzák, hogy egy átlagos felnőtt 16.700 eurót (vásárlóerő paritáson mérve, PPP) keresett évente 2021-ben, míg 72.900 eurót (PPP) birtokolt, kiemelve, hogy ezen átlagok nagy egyenlőtlenségeket takarnak el mind az országok között, mind azokon belül is.

Például, a világ népességének leggazdagabb 10 százaléka jelenleg a világjövedelem 52 százalékát szívja fel, míg a lakosság „legszegényebb” fele csak a 8 százalékát, mutat rá a kutatás. Ezen túlmenően, az is kiderült, hogy a globális jövedelemeloszlás felső 10 százalékába tartozó egyének átlagosan 87.200 eurót keresnek évente, míg a globális jövedelemeloszlás legszegényebb felébe tartozó egyének csak 2.800 eurót.

Az egyenlőtlenségek pedig még nagyobbak, ami a vagyonelosztást illeti, mutatnak rá Pikettyék. Ahogyan kiemelik, a világ népességének legszegényebb fele alig rendelkezik vagyonnal – a világvagyon mindössze 2 százalékát fedik le. Ezzel szemben a világ népességének „leggazdagabb” 10 százaléka birtokolja az összes vagyon 76 százalékát.

Ráadásul arra is rámutatnak a kutatók, hogy a vagyoni egyenlőtlenségek az eloszlás legtetején is nőttek.

A sztárkutatók rámutatnak, hogy a globális multimilliomosok aránytalanul nagy részt szakítottak a globális vagyonnövekedésből az elmúlt évtizedekben: a felső 1 százalék az 1990-es évek közepe óta képzett vagyon 38 százalékát vitte el, míg az alsó 50 százalék csak a 2 százalékát. Ez egyben azt is jelenti, hogy a bolygó leggazdagabb egyedeinek vagyona 1995 óta évi 6-9 százalékkal nőtt, míg az „átlagember” vagyona csak évi 3,2 százalékkal.

A kutatók ehhez hozzáteszik, hogy

A jelentésből az is kiderül, hogy az országokon belüli egyenlőtlenségek jelentősen nőttek. Az egy államon belüli egyének felső 10 százalékának és alsó 50 százalékának átlagos jövedelme közötti különbség csaknem megduplázódott, 8,5-szeresről a 15-szeresére nőtt ami azt jelenti, hogy a feltörekvő országok erőteljes növekedése ellenére a világ ma továbbá is különösen egyenlőtlen.

Erre mutat rá tulajdonképpen az Economic Policy Institute is, amely rendszeresen frissített adatbázisa alapján elemzi a bérek és a termelékenység közötti különbségeket. Az intézet hangsúlyozza, hogy

Csökkentek az országok közötti egyenlőtlenségek

„Jó” hírként szolgálhat legalább az, hogy míg a legtöbb országban nőtt az egyenlőtlenség, az elmúlt két évtizedben az országok közötti egyenlőtlenségek csökkentek, mutat rá a kutatás.

Egy gazdaságtörténeti összehasonlítást elvégezve, a kutatók kiemelik, hogy a globális egyenlőtlenségek ma körülbelül olyan nagyok, mint a nyugati imperializmus csúcspontján, a 20. század elején.

Valójában, jelenleg a világ lakosságának legszegényebb fele által elért bevételi részesedés körülbelül fele annak, mint volt 1820-ban, amikor elkezdett nőni a nyugati országok és gyarmataik közötti különbség.

Máshogy fogalmazva, még mindig hosszú utat kell megtenni a 19. század közepe és a 20. század közepe között keletkezett, a világtermelés nagyon egyenlőtlen megszervezéséből örökölt globális gazdasági egyenlőtlenségek felszámolásáig.

A privát szektor gazdagabb az államoknál

A kutatók azt is kiemelik, hogy az imént említett egyenlőtlenségek megértését alátámasztja, a kormányok nettó vagyona és a magánszektor nettó vagyona közötti szakadék.

Az elmúlt 40 évben ugyanis az országok jócskán gazdagodtak, de kormányaik jelentősen szegényebbek lettek. A közszereplők tulajdonában lévő vagyon aránya a gazdag országokban nullához közelít vagy akár negatív tartományban van, vagyis másként fogalmazva a vagyon összessége magánkézben van.

A szervezet jelentéséből az is kiderül, hogy ezt a tendenciát a koronavírus által kiváltott válság is felerősítette, amelynek során a kormányok a GDP 10 vagy akár 20 százalékának is megfelelő kölcsönöket vettek fel, leginkább a magánszférából. A kormányok jelenlegi alacsony vagyona márpedig, jelentős hatással van az államok azon képességére, hogy a jövőben leküzdjék az egyenlőtlenségeket, valamint a 21. század legfontosabb kihívásait, például az éghajlatváltozást, írják a jelentésben.

A középosztály fizeti a „zöld átállást”

Pikettyék jelentése végül kitér az éghajlatváltozásra is, pontosabban a kibocsátási szintekre, ahol ismét jelentős egyensúlytalanságokat tapasztaltak világszerte. Ahogyan kiemelik, a szén-dioxid-kibocsátási egyenlőtlenségekkel kapcsolatos adatok azt sugallják, hogy

A kutatók kiemelik, hogy e téren az egyenlőtlenségek nem csak a gazdag és a szegény országok között oszlanak meg, hiszen vannak magas kibocsátók az alacsony és közepes jövedelmű országokban, és alacsony kibocsátók a gazdag országokban: a lakosság alsó 50 százaléka Európában évente körülbelül öt tonnát bocsát ki fejenként, Kelet-Ázsiában körülbelül három tonnát, míg Észak-Amerikában nagyjából 10 tonnát. Ez pedig éles ellentétben áll a felső 10 százalék kibocsátásával – 29 tonna Európában, 39 tonna Kelet-Ázsiában és 73 tonna Észak-Amerikában.

Továbbá a kutatás fényt derít egy rendkívül fontos tényre:

ha ezeket a célokat egy főre vetítve fejezzük ki. Viszont nem ez a helyzet a lakosság felső felével:

hangsúlyozzák a kutatók. Hozzáteszik, hogy eddig a „klímapolitikák”, mint például a szén-dioxid-adók gyakran aránytalanul nagy hatással voltak az alacsony és közepes jövedelmű csoportokra, miközben a leggazdagabb csoportok fogyasztási szokásait változatlanok hagyták.

A megoldás: progresszív adózás

Végül, a sztárkutatók gazdaságpolitikai irányzatot is kínálnak, egy,

amelyből a szervezet számitásai szerint a globális bevételek 1,6 százalékát lehetne összegyűjteni és újra befektetni oktatásba, egészségügybe vagy akár a „zöld” átmenetbe.

Tekintettel a nagymértékű vagyonkoncentrációra, a szerény progresszív adók jelentős bevételeket generálhatnak a kormányok számára - emelik ki a kutatók, hangsúlyozva, hogy a 21. század kihívásainak kezelése nem lehetséges a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek jelentős újraelosztása nélkül. A modern jóléti államok 20. századi felemelkedése, amely az egészségügy, az oktatás és a mindenki számára elérhető lehetőségek óriási fejlődésével járt együtt, a meredek progresszív adókulcsok emelkedésével függött össze, teszik hozzá.