Amíg a régiónk nagy része nyugatra néz, a magyaroknak egyre szimpatikusabb Kína és Oroszország

A GLOBSEC felmérése több szempontból is igyekezett megvilágítani a közép-kelet-európai régió közvéleményének geopolitikai hozzállását a világ meghatározó szereplőihez és történéseihez. A kutatás talán legfontosabb megállapítása, hogy

A válaszadók mindössze 38 százaléka mondta azt, hogy azt szeretné, hogy országa a nyugathoz tartozzon. Ez viszont nem jelenti azt, hogy automatikusan a kelethez húzna a kelet-európaiak szíve, mivel ezt csupán az itt élők 4 százaléka szeretné – a legnépszerőbb álláspont 49 százalékkal egyfajta köztes lét kelet és nyugat között. Ez utóbbit Magyarországon a megkérdezettek több mint fele támogatja, míg kifejezetten a nyugathoz hazánkban csak 32 százalék húz. A középutas preferencia nem újkeletű jelenség Magyarországon: évek óta csökken azok száma, akik vagy kifejezetten a nyugathoz, vagy kifejezetten a kelethez tartozónak tartják az országot.

Az elemzés szuperhatalmakkal foglalkozó része egyedi színben tünteti fel Magyarországot: amíg a legtöbb országban többségben vannak azok, akik az Egyesült Államok, Oroszország és Kína hármasából az USA-t tartják országuk stratégiai partnerének, addig a magyarok mindössze 13 százaléka gondol az észak-amerikai országra ily módon. Ezzel szemben

– utóbbi a legmagasabb, míg előbbi a harmadik legmagasabb arány a régióban. A szuperhatalmak vezetői terén viszont már kiegyensúlyozottabb a kép: Joe Bidenről és Vlagyimir Putyinról egyaránt a magyarok 42-42 százaléka van pozitív véleménnyel. Hszi Csin-ping, a kínai állam első embere ugyanakkor szinte láthatatlan a közép-kelet-európaiak szemében: a régió minden negyedik lakosa nem is hallott még a kínai vezetőről.

Ha már Kína: hiába került az utóbbi években egyre inkább előtérbe mind a régióban, mind egész Európában Kína megítélése – elég csupán maszkdiplomáciára, a kínai oltások kérdésére, az ujgurok miatt hozott uniós szankciókra vagy épp a Fudan körüli botrányra gondolni – a régió többsége nem tekint fenyegetésként az ázsiai óriásra. Sőt, a régió 15 százaléka (a magyarok esetében ez a szám 17 százalék, de például Romániában az emberek 30 százaléka gondolja ezt) egyenesen inspirációként tekint az autoriter kínai rezsimre.

Az ugyanakkor kiemelendő, hogy mindezek ellenére a kelet-európai közvélemény tisztában van a Kínában zajló emberi jogsértésekkel, s Bulgárián kívül minden országban a válaszadók több mint fele gondolja, hogy Kína szisztematikusan megsérti az emberi jogokat.

Hiába fordul azonban egyre inkább kelet felé a magyar közvélemény, ez nem jelenti a nyugati integráció hagyományos szervezeteinek megtagadását.

Ez ugyanakkor nem mondható el a legjelentősebb európai országok vezetőiről, akiknek a megítélése valószínűsíthetően a politikai törésvonalak mentén történik. Így Emmanuel Macront és Angela Merkelt a magyarok látják a legkevésbé pozitívan a régióban, míg Boris Johnson támogatásában a lengyelekkel együtt élen van a magyar közvélemény. Az azonban nem mellékes, hogy mindezek ellenére az országok tobbségében Németországot jelölték meg legtöbbször a válaszadók, mint országuk stratégiai partnere.

(Címlap: Hszi Csin-ping kínai elnök (j) fogadja Orbán Viktor magyar kormányfőt Sanghajban 2018. november 5-én. MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs)