A neoliberalizmus végzetes inkonzisztenciája

„Lehetünk egyszerre piacpártiak és anti-neoliberálisok. Attól még, hogy a neoliberálisok a piac erényeit dícsérik, de a gyakorlatban egyszerűen inkább csak a nagyvállalatok pártján állnak, nekünk nem kell elleneznünk a piacokat. Általánosan, mivel a neoliberálisok felhasználhatnak gondolatokat a közgazdaságtanból, hogy alátámasszák üzenetüket, ez nem jelenti azt, hogy valami probléma lenne a közgazdaságtannal (nem úgy, mint egyes közgazdászokkal). Louis Zingales Chicagóból jól példázza ezt, és nem fél különbséget tenni a piacpártiság és az üzletpártiság között.

Mindez az ideák és az érdekek közötti különbségtételhez kapcsolódik. Míg helyes felismerés, hogy az érdekek valamennyire az ideákon alapulnak, azt is látni kell, hogy az ideák megváltozhatnak, hogy jobban tükrözzék az érdekeket. Az, hogy a piacokat rózsaszín ködben látó ideológia hogyan alakult át a haveri kapitalizmus ideológiájává, a neoliberális történet része. Az ideológia dominánssá válása éppen a hatalommal való kompromisszumoknak köszönhető. De éppen ez tette nagyon könnyűvé, hogy például a brexit és Trump által jelképezett plutokráciák felforgassák és lerombolják azt.”