Hello, itt Cintula!

Bár hivatalosan már 2001-ben visszavonult, az azóta eltelt csaknem negyed évszázadban is mikrofont ragadott olykor Keresztes Tibor. Vagy közismert nevén Cintula, aki nemcsak a magyar rádiózás, de a magyar diszkókultúra egyik legmeghatározóbb alakja volt. Országos pályafutása a Közgáz diákjaként indult, amikor is 1967-ben a Centrál kávéház helyén működő Eötvös Klubban létrehozta a Disc Jockey Klubot kettős küldetéssel: nemcsak hallgatni lehetett a zenét, de vendégként olykor megjelentek egyes előadók is. 

A Cintula nevet nem akkor vette fel, hanem még gyerekkorában ragadt rá.

ennek egyik furfangos, nyakigláb szereplőjére hasonlított a szomszéd fiú szerint, aki először kezdte így nevezni.

Akárhogy is, a szervező zseniként is emlegetett Cintula neve hamar fogalom lett a szakmában, ahogy a hetvenes évek elején a Magyar Ifjúság is írta róla:

„(…) Cintula a legrégibb és állítólag ma a legjobb disc jockey. A Sarokház eszpresszó pincére megnyugtat, itt kell lennie, a kocsija kint áll, talán csak átszaladt vacsorázni. Aztán még fél órát késik, de érthető, egyik klubból a másikba kell rohannia, az evésre is alig szakíthat időt, a vendégek pedig nem bánják, örülnek, amikor végre közöttük van a majd kétméteres, Krisztusarcú fiatalember, Keresztes Tibor, alias Cintula. Azt csinál közönségével, amit akar. Bársonyos baritonjától elandalodnak, ha tapsol, vele tapsolnak, röptében kapják el a poénjait, és megőrülnek a számokért, amelyeket szeret.”

A Magyar Popkulturális Értéktár összefoglalója szerint Cintula karrierje az Omega klubjában kezdődött 1964-ben, amikor is Laux József dobos felkérte e körülöttük „sertepertélő” fiatalembert, hogy állítson össze műsort a szünetekre. A zene az elején magnóról szólt, a lemezlovasok csak később kezdtek beszélni, 

Az Omegánál Cintula volt az ilyen „szünetember”, aki aztán egész életpályát épített a hobbijából, köszönhetően a szórakoztató személyiségének, impozáns termetének és egyedi orgánumának; mindezt később nem csupán rádiós, de televíziós műsorvezetőként is kamatoztatni tudta. 

Összekötő szövegei az Illés együttes 1969-es Nehéz az út című lemezén is hallhatók, 

Később a Magyar Televízió első könnyűzenei műsorát, a Tapsifülest vezette, ezt követte az Egymillió fontos hangjegy, a Könyvklub, a Hajóbár és a Sarokház. 

Mozifilmekben ugyancsak kapott kisebb-nagyobb szerepeket, közöttük a legemlékezetesebb Almási Tamás 1980-ban bemutatott Ballagása volt, amelyben stílszerűen lemezlovasként tűnt fel.

1998-tól a Sláger Rádiónál dolgozott, 2001-ben szerepelt az Illés–Metro–Omega szuperkoncerten, a Népstadionban 75 ezer néző előtt. Ezt követően néhány szerepléstől eltekintve – a halálának hírét elsőként közzétevő Poptarisznya.hu webrádió szignáljait például ő mondta fel – visszavonult a nyilvánosságtól.

Csatári Bence Jampecek a Pagodában című, a Kádár-korszak könnyűzenei politikájáról 2016-ban megjelent könyve ugyanakkor új fénytörésben láttatta Cintula személyét és pályafutását. A történész a kötetben a kutatásai alapján azt sejtette, 

Cintula a vádakat egy akkoriban adott interjúban és később is mindig határozottan visszautasította:

„Ezt a témát nem először veszik elő, de egy óriási nagy baromság! Hozzanak nekem ide egyetlen papírt, amit aláírtam! Addig csak duma ez az egész, kapja be, aki ezt terjeszti! Ha viszont én írnék könyvet, akkor sokan lennének bajban. A Poórról például, hogy jelentettem volna? Olyan kapcsolatai voltak, hogy disszidált, majd hazajött anélkül, hogy börtönbe került volna. Aki élt abban a korban, az tudja, hogy ez mekkora dolog, vagyis az állami vezetésnek nem is lehetett szüksége egy lemezlovas jelentéseire.”

Nyitókép: Balatonfüredi Szabadtéri Színpad. Keresztes Tibor (Cintula) lemezlovas/disc jockey, 1985 (Fortepan/Urbán Tamás)