45 éve, hogy egy rémült pap menekült ki az Amityville-i házból

Nyitókép: Twentieth Century Fox Film Corporation/Getty Images

Megszállt ház. Igazán közkedvelt toposz, melyben jön a boldog vagy már eleve nem olyan boldog házaspár a gyerekekkel, beköltöznek egy szörnyű múlttal rendelkező ingatlanba, majd lassan nemcsak a feje tetejére áll minden, de rosszabb esetben a családtagok is egymás ellen fordulnak. Persze akad az alműfajnak más, régebbi klasszikusa is, mint például Robert Wise rendezésében a máig zseniális megoldásokkal rendelkező, hipnotikus hangulatú A ház hideg szíve, 1963-ból, vagy éppen az 1976-os Burnt Offerings. Mégis, ha megszállt házról esik szó, Amityville szelleme a mai napig kísért.

Igaz történet alapján

A DeFeo-család még a ‘60-as években vette birtokába az Amityville-i, az Ocean sugárút 112-es száma alá épült házat, melybe azonnal beleszerettek. Az ingatlan a méretei miatt kényelmes otthont biztosított, hiszen DeFeoék nagy családot szerettek volna. Az álom idővel valóra is vált, hiszen évekkel később Ronald DeFeo Sr. és felesége, Louise DeFeo már öt gyerekkel élt az épületben, köztük a legidősebb testvérrel, az 1974-ben hírhedtté vált Ronald DeFeóval.

Végül 1974. november 13-án a kisváros szörnyű tragédiára kelt. Hajnali 3 körül ugyanis Ronald DeFeo Jr. 

Édesapja testét két lövés érte, így legalább hét lövés dördült el az épületben. Ami mégis rejtély, azt részben a lövések zaja, vagyis azok hiánya okozta: az akkor 23 éves férfi nem használt hangtompítót, emiatt a környéken élőknek hallaniuk kellett volna, ahogy a hangos, 35-ös kaliberű fegyver többször eldördül – a szomszédok mégsem észleltek mást, csak a kutyaugatást.

Kicsit még mélyebbre ásva

Ami érdekesség még, hogy Ronald, miután elkövette a gyilkosságokat, megmosakodott, majd munkába indult, ahonnan később hazatérve vette észre a holttesteket, hogy pánikolva a közeli kocsmába siessen, és közölje, hogy valaki megölte az egész családot. Persze a nyomozók sem estek a fejükre, sőt a nyomok alapján úgy vélték, hogy a DeFeo-fiú nem egyedül követte el a bűntényt. 

Ronald vallomása alapján az LSD-ző fiú aznap éjjel nem volt beszámítható állapotban, állítása szerint hangok utasítottak a mészárlás elkövetésére. Ettől függetlenül ezután a házhoz alacsony áron jutott hozzá a Lutz család a házaspár két gyermekével, majd az 1975 december 18-i beköltözés után papot hívtak, hogy az áldja meg a lakást, de állítólag egy gonosz hang távozásra szólította fel az atyát.

George ráadásul éjjelente negyed négy körül (a DeFeo-gyilkosságok becsült idejében) ébredt, a kisebbik gyerek pedig Jodie-val, egy képzeletbeli baráttal társalgott rendszeresen, aki néha malac formájában is megjelent. Mindezt a család 28 napig bírta, azután fejvesztve menekültek otthonukból.

Az Amityville-i horror

Sok más szakértő mellett a Warren-házaspár is megjelent a helyszínen, és bár valódi bizonyíték soha nem született a házban rejlő gonosz kapcsán, Lorraine Warren kimondottan megrémült a helyszínen, ahol a gonosz jelenlétét érzékelte és egyetlen fotó is született egy fénylő szemű alakról, akit sokan az egyik DeFeo-gyermekként azonosítottak be. Ha más nem, arra viszont jó volt az általános hírverés, hogy a Lutz-családnak hála egy könyv jelent meg a témában. Az Amityville Horror, ami a komolyabb bevétel mellett egy filmfeldolgozás alapjait is megteremtette. Ez lett az 1979-es The Amityville Horror, avagy A rettegés háza.

És bár a Stuart Rosenberg rendezte, Amerikában 1979. július 27-én bemutatott horrorfilmen meglátszódik a kor, avagy az eltelt 45 év, azért még mindig hatásos műről van szó. A Superman-filmekből Lois Lane-ként ismert, az 1974-es Fekete karácsonnyal már bizonyított Margot Kidder különösen jól szerepel aggódó anyaként és feleségként, miközben James Brolin nem annyira tündököl, pedig a bemutató után lett volna oka a boldogságra: a relatíve alacsony költségvetés miatt a bérét nem vitték túlzásba, ehelyett részesedést ígértek neki a bevételből, ami kimondottan magasra rúgott a végére. 

Persze a film nem véletlenül vált ennyire sikeressé. Bemutatásakor a minden idők top10-es listájára is felkúszott. Lalo Schifrin muzsikája megadta az alaphangot a borzongató hangulathoz, aminek köszönhetően egy-egy jelenetnél még a mai nézőkön is kitör a frász. A háznak eleve van egy kisugárzása, belső terei a fényképezésnek hála fenyegetőek, ha pedig igazán jól akarunk szórakozni, elfelejtjük a sajnos gyenge magyar szinkront, mert a teljes élményhez ezúttal is csak hozzáad az eredeti hang.

És az Amityville-i örökség  

Azért hiába a remek kezdés, ha egyszer a folytatások minősége már konstans módon zuhant. Az 1982-es folytatás még rendben volt, de a ‘83-as harmadik rész már az akkoriban is éppen hódító 3D-nek lett alárendelve, aztán a videóra szánt sokadik részek már nem is a házban játszódtak, mert az elpusztult, hanem mindig valahol máshol, ahol felbukkant egy, eredetileg az épületben használt bútor.

Még a 2005-ös, Ryan Reynolds-os  remake fogyasztható, de nem jobb az eredetinél, ellenben a 2017-es Az örökség óta olyan epizódok látnak napvilágot, amik még paródiának is rettenetesek lennének. 

Az tehát egyértelmű, hogy az 1979-es eredeti klasszikus horrornak számít, ami aztán számos filmre lett hatással (akár az 1982-es Poltergeist – Kopogó szellemre is), éppen ezért ajánlható, mint születésnapos. Mára már persze vesztett kicsit a varázsából, de nem annyit, hogy az ijedősebbek ne a takaró alá bújva hallgassák végig a játékidő felét, miközben a bátrabbak az eredettörténet utánaolvasása mellett állnak a teljes sorozatnak. És bizony a későbbi epizódok némelyike valóban félelmet keltő. Csak éppen nem a horror elemek miatt.