Elszántság, elkötelezettség
Arról, hogy milyen játékos volt a népszerű szövetségi kapitány, korábban már többször vallott önkritikusan. Könyvének bemutatóján például így emlékezett a kezdetekre:
„Nem titok, hogy nem voltam egy átütő tehetségű játékos. Kerestem persze pénzt, de inkább spóroltam, csúfoltak is a profi éveim alatt a csapattársaim, akik Porschékkal és egyéb drága autókkal jártak, hogy én csak egy Lanciával jövök-megyek. Persze az nagyon jó kis autó volt, és inkább a családomnak akartam megadni mindent.
De bevallom, volt olyan korszaka az életemnek, amikor úgy tűnt, hogy a testvérem fog a segítségemre sietni és nála fogok beletanulni a könyvelés világába, mert a futball már nem tartogat nekem semmit”
– utalt Rossi életének egy korábbi szakaszára, de azt is hozzátette:
„Sokszor el szoktam mondani a játékosaimnak, hogy sosem voltam olyan tehetséges, hogy válogatott lehessek, mégis sikerült a Serie A-ban játszanom egy olyan időszakban, amikor minden nagy sztárjátékos ott akart játszani. Az elszántságom és az elkötelezettségem tette lehetővé azt, hogy nemcsak a meccseken, hanem minden edzésen maximálisan odatettem magam” – emlékezett a szakember.
Magyarországi áttörés
A Míster kezdetben edzőként is olasz kiscsapatoknál kapott lehetőséget, aztán jött a honvédos szerepvállalása, amely mindent megváltoztatott. Magyarországon hamar letette a névjegyét, első szezonjában bronzéremig vezette a nagy múltú fővárosi klubot, majd egy rövid kitérőt követően még nagyobb bravúrt ért el: 2017-ben bajnoki címet ünnepelhetett Kispesten. A csúcson elköszönt a szurkolóktól, hogy átvegye a dunaszerdahelyi DAC irányítását. Ezúttal is bronzéremmel zárta első idényét, a szlovák élvonalból azonban több nem jutott neki, miután Csányi Sándor, az MLSZ elnöke megkereste egy rendkívüli ajánlattal.