Fin de race

Bajmóc várkastélya a századforduló főúri passzióinak, hóbortjainak emlékműve. Mai képére Pálffy János, a dúsgazdag arisztokrata és nagy műgyűjtő formálta – már élete alkonyán – a középkorban emelt várat, Csák Máté, Corvin János hajdani erősségét. Felvidéki Neuschwanstein, Loire menti atmoszféra, kavargó román, gótikus meg reneszánsz hatások, várárok, hetyke tornyok, bástyák, titkos átjárók, rejtett szobák, csigalépcsők, lovag- és tükörtermek, kápolna, fényűző szalonok, pazar kilátást nyújtó teraszok, cseppkő­barlang. Egyik szárnyból ki, a másikba be, le-föl caplatunk az emeletek között, meg is izzadunk kicsit, nem találnánk vissza, ahonnan indultunk, a zordon hangulatú udvarokon A pármai kolostor Fabrizio del Dongója jut eszünkbe, amint a börtöntoronyba zárva, a zsalugáterbe vájt lyukon keresztül próbálja felhívni magára az átellenben énekesmadarakat ápolgató szerelme figyelmét. Könnyen el lehet veszni a Pálffy­kastélyban, vagyis el lehetne: de a látogató csak csoportos idegenvezetésen tekintheti meg az épületet, a kísérők pedig szigorúan fogják a turistát, ha a gobelineket, szentképeket a többiektől lemaradva – már csak azért is, mert a szlovák szövegelést nem érti, a kezébe nyomott, magyar nyelvű prospektust pedig már átolvasta – hosszabban szemlélné, a csoport végén lépegető gyezsurnaja neheztelően pislangat felé. Mit kell annyit nézni, haladjunk már!