Macron túlságosan saját hatása alá került – selyemzsinór a Politicótól?

2024. július 09. 11:16

Műanyag Napóleon, De Gaulle-pótlék – személyes benyomásairól ír egy újságíró a brüsszeli lapban, és bizony nem kíméli a francia elnököt.

2024. július 09. 11:16

Nyitókép: Hszi Csin-pingék viszonozták Emmanuel Macron francia elnök vizitjét Párizsban idén májusban. Fotó: Ludovic MARIN / AFP

***

Jamil Anderlini, a lap európai ágának főszerkesztője hosszú visszaemlékezésében rántja le a leplet Emmanuel Macron személyiségéről a Politicóban. Az újságíró nem a levegőbe beszél: számos órát volt szerencséje eltölteni a francia elnökkel, és most úgy döntött, megosztja a nagy nyilvánossággal, amit tapasztalt.

Kivel osztja meg a gondjait, amikor nehéz helyzetbe kerül? – tette fel a kérdést Anderlini Macronnak, aki erre azt felelte: „saját magammal”. Így kezdi visszaemlékezéseit a veterán újságíró, aki saját emlékeiből és az államfő környezetéiből rendhagyó portrét fest Európa egyik legerősebb államának vezetőjéről. Rendkívülit, és nem éppen hízelgőt.

Mint írja, Macron még a legközelebbi tanácsadóit is sokkolta, amikor az EP-bukás után előrehozott választásokat írt ki, amivel „a hihetetlenül népszerűtlen elnök szinte kizárólag saját magára hagyatkozva nagy hazárdjátékot vállalt, amely káoszba sodorta az országot”.

Ezt is ajánljuk a témában

Így nyert a baloldal Franciaországban

Macron és a baloldal kiütötték Le Penéket a hatalom kapujából. De kérdéses, hogyan lesz kormányozható Franciaország az új, háromosztatú Nemzetgyűléssel.

Végül a nagy pofont szélsőbalról kapta, ezzel a centrista koalíciónak annyi, „Franciaország politikailag megosztottabb, mint az elmúlt évtizedekben” – értékeli a lapvezető. 

Ez pedig nagyon-nagyon rosszul érinthette Macront, akinek meggyőződése volt, hogy merészsége és vonzereje segítségével kilavíroz minden politikai kutyaszorítóból.

Ilyen és ehhez hasonló véleményeket gyűjtött Anderlini:

  • „Macron nem hallgat senkire. És nagyon utál veszíteni”
  • „Nagyon szüksége van rá, hogy szeressék”
  • „Franciaország nagy része gyűlöli (…) túl fiatal, túl jóképű és túl okos sok franciához képest, nekünk meg a DNS-ünkben van, hogy le akarjuk fejezni a vezetőnket”.

Ezt erősíti egy másik informátor: arrogánsnak, elitistának, viszonyíthatatlannak és a franciák számára idegennek tartják.

Macron, a de Gaulle-pótlék

Akad, aki szerint ösztönből lépte meg ezt Macron, de nem fog működni a húzás, mert

„Macront ördögi szenvedéllyel utálja Franciaország”.

Anderlini emlékszik, hogy az elnöki gépen mindenkivel beszédbe elegyedett, a felszolgálóktól az újságírókig. Egy „Macron-megszállott” pszichiáter barátjától is idéz, aki szerint Ödipusz-komplexusra hajlamos és nárcisztikus személy, aki elbűvölő tud lenni. Valójában viszont alig vannak barátai, és szinte kizárólag fiatal férfi tanácsadókkal veszi magát körbe.

Távolról nézve „úgy tűnik, mint egy műanyag Napóleon; Charles de Gaulle-pótlék, a háború utáni francia demokrácia katonája, államférfija és építésze” – fogalmaz.

„Világméretű államférfi, nagyszerű lényeglátással, de kiskutya is, aki kétségbeesetten vágyik a szeretetre”, s aki nem tud kapcsolódni a francia nyilvánossággal igazán – írják le.

Nincs családja – csak a felesége, Brigitte Macron és Nemo nevű kutyájuk, ellentétben a korábbi elnökökkel, akiknek van családjuk, esetleg szeretőjük, házasságon kívüli gyerekeik, forrongó ügyeik is. Ez emeli az elnök imázsát, egy robogón bukósisakkal közlekedni viszont nem – ítéli meg Anderlini.

„Semmi sem rosszabb, mint nevetségesnek tűnni a francia szavazók szemében” – állapítja meg, hozzáfűzve: Macron ugyan nem nevetséges, de hamisnak és őszintétlennek tűnik a nagyközönség szemében. Mintha csak felvette volna az elnök jelmezét, néha Zelenszkijnek öltözve (katonai kapucnis zubbonyban, borotválatlanul).

„Csupa póz – ennek a pszichológiája lenyűgöző és felkavaró.” – mondta a pszichiáter.

Anderlini visszaemlékszik az elnöki gépen egy fiatal férfire, aki mindenhova követte az elnököt – ám valójában a táskáiban nem az atomrakéta indítógombja volt, hanem az elnök ruhatára.

Macron a háromórás repülőúton háromszor váltott ruhát – emlékszik vissza az újságíró – mint egy lelkes drámatagozatos diák, úgy váltogatta a jelmezeket, a retorikai stílust és a testbeszédet, vagyis a karaktert.

Külön kellemetlenül jött ki ez, amikor a Tienanmen téren, a Nép Nagytermében Hszi Csin-ping kínai elnök nyolcperces, felolvasott beszéde után ő következett, és improvizált egy háromszor olyan hosszú tirádát, elsősorban a kameráknak és az otthoni francia nézőknek, ezzel megbocsáthatatlanul megszegve a kínai protokollt. Ráadásul tanácsadói hiába kérték, hogy tisztelettel beszéljen Hszivel, valahogy ez sem jött össze neki.

Donald Trump akkori elnökkel sem sült el jól a bűbájdiplomácia – emlékezett vissza az elnök környezete. „Utálta Trumpot és biztos volt benne, hogy személyesen majd elvarázsolja – de ez visszafelé sült el”. Ugyanígy járt Vlagyimir Putyinnal 2022 elején, amikor a háború elkerüléséről győzködte, de csak kioktatást kapott.

Hszi kilóra megvette Macront

Macron a kínai útja előtt nem tájékozódott se a diplomáciai szolgálattól, se senkitől Hszi Kínája kapcsán, míg a kínai elnök számára tanácsadók hada állt rendelkezésre Franciaországhoz, és ő igénybe is vette őket, ezzel komoly lépéselőnybe kerülve.

Végül ő „vette meg” Macront, aki abban a hiszemben nyilatkozott otthon, hogy Hszi tiszteli Franciaországot, amelyet vezető szerepben lát, és megértette a stratégiai, pénzügyi és katonai autonómia kiépítésének logikáját.

„Ezek egy hasznos idióta szavai a Kínai Kommunista Párt számára”

– értékeli Anderlini, hozzáfűzve, Macron nem volt felkészülve a hízelgésre és manipulációra, miközben a vágya, hogy a közönsége szeresse, komoly engedményekre tette hajlamossá egy totalitárius diktatúrának, pldául Tajvan ügyében.

Ezt az amerikaiak Macron „stratégiai nárcizmusának” nevezik, elég találóan.

S most az előrehozott választás, aminek kiírása „illik álmai szerepéhez, a vakmerő, hősies francia elnökhöz”, s amivel „a megkeseredett francia választókat a szélsőjobbra és a szélsőbalra terelte”.

S közben ha azt látja, hogy nem szeretik, szerepet cserél. „Nem szerettek? Mi lenne, ha Zelenszkijt játszanék? Vagy ha de Gaulle-t? Hogy tetszene egy előrehozott választás?” – írja le.

Eközben a közeli tanácsadók szerint Macron alig alszik, és bebörtönözve érzi magát az Elysée-palotában. Időnként pedig a sötétben bolyong Párizs utcáin.

Összesen 81 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
balbako_
2024. július 09. 15:10
Macron egyike a háttérhatalom által kreált botcsinálta politikusoknak. Kell hozzá egy narcisztikus lélek, aki el is hiszi, hogy ő egy szuverén személyiség és nem egy kreatúra, ami valójában, miközben a megbízói politikáját valósítja meg még a saját érdekeivel szemben is, de kiváltképpen a francia érdekekkel szemben.
oberennsinnen49
2024. július 09. 14:32
Nem láttam soha kiforrott egyéniségnek, de sötét ló volt a szememben, ez az elemzés rendkívül logikus és meggyőző: Macron egy súlyosan - mentálisan - beteg ember. Ez felötlött bennem akkor már, amikor az Oroszország elleni háborúval hozakodott elő, de akkor azt gondoltam: csak Rothschild-kör parancsát (zsarolását?!) teljesíti ezzel az elmebeteg húzással. Kiderül, és hihetően, hogy a baj magában ennek az embernek az agyában van, lásd: egy jóval öregebb nő mellett, gyermek nélkül, de akkor - MINEK ÉL AZ ILYEN EGYÁLTALÁN? (Tudom, ez súlyos kérdés, de helyénvaló... és teljesen jogos) Valahol sajnálni lehet Macront és a nagy francia nemzetet. Ama nagyot, 1789 előtt, az angolok tették tönkre. Ha nincs Cromwell, nincs 1789 - és ami utána következik, máig pusztít, - gyalázata
namégmitnem
2024. július 09. 14:01
Valóban: Macron EZ.
nyugalom
2024. július 09. 11:31
Igen találó es hihető ez a macron képmás!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!