Nagyot húztak a Demokraták – úgy tűnik, jelentősen csökkennek Trump győzelmi esélyei

Nyitókép: Shutterstock

Kampánypillanatkép: az ellene elkövetett merénylet után némileg felszökött Donald Trump republikánus elnökjelölt támogatottsága, amire a Demokrata Párt visszahívta Joe Bident, és Kamala Harris alelnököt állította a helyére. Azóta a demokrata jelöltnek mérnek magasabb támogatottságot a közvélemény-kutatók – kivéve néhány billegő államot, ahol többnyire egyetlen százalékkal vezet Trump. 

Hogyan alakul a jelöltek támogatottsága, mik a kampánytémák és programok, mit tud a Republikánus Párt tenni jelöltje győzelméért?

Szeptember elején három közvélemény-kutató háromféle támogatottságot mért az elnökjelölteknek: az Acti­Vote szerint Harris vezet 51 százalékkal Trump 49 százalékával szemben; a Big Data Poll szerint mindkét politikus 50-50 százalékon áll; a YouGov szerint pedig 47 százalék Harris, 45 százalék Trump támogatottsága. A FiveThirty­Eight közvélemény-kutatási portál szeptember 5-ei átlagolása alapján Harrisre 47, Trumpra 43,9 százalék szavazna, azaz 3,1 százalék a különbség Harris javára. A The Hill 156 kutatást összegző számai szerint Harris 3,6 szá­zalékkal vezet Trump előtt. A baloldali populista független jelölt, Robert J. Kennedy beállása Trump mögé csak 0,2 százalékpontot hozott a republikánusok konyhájára.

Július vége óta gyakorlatilag a demokrata jelöltnek kedvező módon nyílik az olló, ám a demokraták egyes híradások szerint attól rettegnek, hogy Harrist felülmérik a kutatók. Joe Biden jelenlegi elnökkel szemben Trump szinte végig vezetett, július 20-án, egy nappal azelőtt, hogy Biden kiszállt a versenyből, 43,5 százalékon állt, míg ellenfele 40,3 százalékon. 

A kampány fő témái a gazdaság, az abortusz, a demokrácia helyzete, az egészségügy, a bűnüldözés és a biztonság. A legfontosabb kérdés egyértelműen a gazdaság, az inflációval a középpontban. A felmérések szerint a szavazók az abortusz, a demokráciavédelem igénye és az egészségügy terén jobban bíznak Harrisben. Igaz, az abortusz és a „fajközi kapcsolatok”, azaz a fehérek és feketék viszonya relatíve kevésbé fontos a szavazóknak, ezek a témák lejjebb vannak a prioritási listájukon. 

Gazdasági ügyekben jobban bíznak Trumpban, ami biztató lehet a republikánus jelöltnek. Egy nyári munkaerőpiaci jelentés szerint a foglalkoztatás folyamatosan javul, a munkanélküliség továbbra is alacsony, a bérek pedig emelkednek. A bruttó hazai termék, a gazdaság egészségének általános mérőszáma 2020 második negyedéve óta növekszik. Még az infláció is csökken, amely 2022-ben elérte az utóbbi évtizedek legmagasabb szintjét, 9,1 százalékot.

Az amerikaiak mégis pesszimisták, a koronavírus-járvány alatt és után gödörbe kerülő amerikai gazdaság ugyanis még mindig nem kászálódott ki onnan teljesen. 2022 júniusában a Michigani Egyetem fogyasztói hangulatindexe a legalacsonyabb volt 1966, az első mérés óta, alacsonyabb volt még a 2008-as nagy recesszió idején mértnél is. Ennek részben az az oka, hogy míg a pandémia alatt a magasba szöktek a megtakarítási indexek, azaz az emberek sokat takarítottak meg (de elkölteni nem tudták), 2024-re a valaha volt egyik legalacsonyabbra esett vissza ez a mutató, többek között azért, mert az infláció miatt felmentek az autó- és az ingatlanárak. S hiába csökkent az infláció 3,2 százalékra, az előző évek magas inflációjának kumulatív hatását még érzik az emberek: az alacsony és közepes jövedelmű társadalmi rétegek nem engedhetik meg maguknak, hogy ingatlanhitelt vegyenek fel.

A demokraták az abortuszt tették meg kampányuk egyik központi témájának, mivel amióta 2021-ben a legfelsőbb bíróság tagállami szintre utalta vissza az abortuszszabályozást, számos republikánus tagállam szigorítást vezetett be: tizennégy államban lényegében betiltották a terhességmegszakítást, négyben az első szívdobbanásig engedélyezik. A legtöbb tagállam ugyanakkor meglehetősen liberális módon szabályozza a terhességmegszakítást, és a 12. héttől akár a születés előttig engedélyezi. Az abortusz kultúrharcos téma, ugyanakkor az amerikaiak többsége támogatja, főleg a nők – és a Harris-kampány erre játszik rá. Donald Trumpot nyomás alatt tartják a keresztény életpárti csoportok, viszont nyíltan abortuszellenes platformmal nem tudja megnyerni a választást – így óvatosan lavírozik, leginkább azt hangoztatva, hogy az abortusz szabályozása tagállami kérdés, amihez nem kíván hozzányúlni. 

Kamala Harris alelnökjelöltje, Tim Walz minnesotai kormányzó úgy fogalmazott a jelölőgyűlésen: „Amikor a republikánusok a szabadság szót használják, azt értik alatta, hogy a kormány elfoglalhatja az önök orvosi rendelőjét, a vállalatok szabadon szennyezhetik a levegőt és a vizet, a bankok pedig szabadon kizsákmányolhatják az ügyfeleiket. De amikor mi, demokraták a szabadságról beszélünk, arra gondolunk, hogy szabadon teremthess jobb életet magadnak és a szeretteidnek.” Úgy látszik, a demokraták szabadságfogalma meglehetősen rugalmas.

A demokraták emellett sokat beszéltek esélyegyenlőségről, sokszínűségről és arról, hogy szerintük Trump a demokrácia létét veszélyezteti a 2021. január 6-ai capitoliumi események miatt. A jelölőgyűlésen Biden úgy fogalmazott: „Megmentettük a demokráciát 2020-ban, és újra meg kell mentenünk 2024-ben.” A demokraták régóta úgy állítják be a választást – akárcsak a hazai baloldal –, hogy azon a demokráciáról döntenek az emberek, és a Demokrata Párt választása a biztosíték a demokráciára. Holott a választásokon nem a demokráciáról döntenek az amerikaiak, hanem a választás maga a demokratikus aktus, a demokrácia megvalósulása. Trumpot és alelnökjelöltjét, J. D. Vance ohiói szenátort folyamatosan furcsának („weird”) nevezik – holott sokkal inkább a radikális baloldalra tolódó, woke ideológiával átitatódó demokraták a furcsák, nem a hétköznapi józan észhez sokkal közelebb álló Trumpék. 

Harris kampánya ugyanakkor elsősorban életérzést és narratívát kínál a szavazóknak, programjáról keveset tudni – azonkívül, hogy ők alkotják az amerikai történelem valaha volt legbalosabb, legprogresszívebb elnökjelölti párosát. Harris múltjából a demokraták igyekeznek kitörölni több momentumot is, például hogy Biden kinevezte őt „határcárnak”, hogy tegye rendbe a déli határon az illegális bevándorlás kérdését – ami nem valósult meg.

Csizmazia Gábor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézet tudományos munkatársa, amerikanisztikus a Mandinernek azt mondja: valószínű, hogy aki Pennsylvaniát megnyeri, az fog győzni, mert aki ott győz, azokban a csatatérállamokban is győzni fog, ahol most vezet. A szakértő hozzáteszi: a Harris-kampány a saját szavazótáborának azt mondja, hogy továbbviszi Biden hagyatékát; a táboron kívüli szavazóknak viszont azt kommunikálja, hogy más vonalat visz majd, újdonságot hoz Bidenhez képest. Sok az ellentmondás a kampányban, de nem kerülnek felszínre, mert ahhoz érdemben kellene elemezni az elnökjelölt programját. Harris például azt mondja, hogy megerősíti a középosztályt, pedig ezt ígérte Biden is. Nem ok nélkül bújtatják Harrist a média elől. 

Bidenről lehetséges utódja azt mondta, hogy történelmi a teljesítménye, és a mentális képességei tökéletesek. Ha ez igaz lenne, akkor kérdés, hogy miért nem Joe Biden maradt a jelölt. Viszont ha Harris tudta, hogy milyen állapotban van, akkor miért nem indította el a 25. alkotmánykiegészítés szerinti eljárást, miszerint az alelnök kezdeményezheti a kongresszuson keresztül, hogy távolítsák el az elnököt, ha a mentális állapota nem teszi lehetővé, hogy ellássa a hivatalát? – tudakolja Csizmazia Gábor. Persze eddig soha nem alkalmazták, de az elvi lehetőség ott van. Akármilyen álláspontot vesz fel Harris, önellentmondásba kerül – mutat rá a szakember.

Trumpék a szavazatokért folyó verseny e pontján módosítanak kampányüzenetei­ken: eddig Harris karakterét támadták olyan mondásokkal, hogy a demokrata jelölt ostoba, s rámutattak, hogy tagállamtól függően váltogatja az akcentusát, illetve elnevezték „Kamala elvtársnak” is. Most azonban átállnak a tartalmi kritikára, mert könnyű szétszedni Kamala Harris teljesítményét. Például ott a 2021-es inflációcsökkentő törvény, amit egy republikánus sem fogadott el, és Harris szavazata kellett a szenátusban a többséghez, de máig vitatott a hatása. A kampány hajrájában érdemi változást hozhat a lapzártánk után lezajló új elnökjelölti vita, valamint a két alelnökjelölt vitája is: J. D. Vance jó vitázó, amit bizonyíthatna is.

A most zajló amerikai elnökválasztás legdöbbenetesebb aktuális fejleménye: alig néhány hét telt el, és a Trump elleni merénylet feledésbe merült. De ha a republikánusok tényleg a tartalmi elemekre koncentrálnak, akkor Donald Trump újra növelheti a támogatottságát.

***

Kiket szállít Kennedy?
 

Kérdés, hogy a visszalépő független jelölt, Robert F. Kennedy tábora a csatatérállamokban tudja-e szállítani a szavazatokat: Kennedy kérte, hogy vegyék le őt a szavazólapról, és felszólította támogatóit, hogy szavazzanak Trumpra. Országos szinten Kennedynek 5 százalékos a támogatottsága. Ez Pennsylvaniában és Michiganben lehet fontos, ám a tagállami vezetésnek nem kell kötelezően úgy döntenie, hogy leveszi Kennedy nevét a szavazólapról; ha rajta hagyja, azzal borsot törhet Trump orra alá – magyarázza Csizmazia Gábor Amerika-szakértő.

***

Az amerikai választási rendszer sajátosságai miatt az össznemzeti támogatottságnál („popular vote”) fontosabb, hogy a csatatér- vagy billegő államokat megnyerjék a jelöltek. Az elnökre az 538 tagú elektori kollégium szavaz, ahová a tagállamok delegálják az elektorokat a népességüknek megfelelő arányszámban. A legkevesebb (3) elektora hat tagállamnak (Alaszkának, Delaware-nek, Észak- és Dél-Dakotának, Vermontnak, valamint Wyomingnak), illetve a fővárosi szövetségi körzetnek (Washington DC) van, a legtöbb Kaliforniának (54), Texasnak (40), Floridának (30) és New Yorknak (28). 

Az elektori kollégium tehát leképezi a népességet. Azonban mivel Amerikában a „győztes mindent visz” a választások alapelve, azaz a többségi modell érvényesül, a tagállamok elektorai nem olyan arányban szavaznak a jelöltekre, amilyen arányban szavaztak rájuk a polgárok, hanem egy tagállam minden elektora az ottani győztesre szavaz, mintha az adott állam minden polgára rá szavazott volna. Két állam, a 4 elektorral rendelkező Maine és az 5 elektort küldő Nebraska kivételével, ott szavazatarányosan voksolnak az elektorok. Így kell megszerezni 270 szavazatot a győzelemhez. Mindez azt jelenti, hogy azokban a tagállamokban, ahol sokkal népszerűbb az egyik párt és a jelöltje, kis túlzással felesleges kampányolnia a másiknak. Kalifornia egy ideje biztos demokrata szavazó, Texas jó ideje republikánus, bár a magabiztos republikánus dominancia épp mostanában gyengül. Vannak viszont a már említett csatatér- vagy billegő államok, amelyekből néhányat megnyerve szinte biztos a győzelem. 

Ezért fordulhat elő, hogy időnként úgy nyer egy jelölt, hogy össznemzeti szinten kevesebben szavaztak rá, mint az ellenfelére. George W. Bushra félmillióval kevesebben szavaztak 2000-ben, mint a demokrata Al Gore-ra, mégis Bush győzött; 2016-ban pedig Trump győzött úgy, hogy 2,8 millióval kevesebb szavazata volt, mint Hillary Clintonnak. 

Jelenleg hét csatatérállamot tartanak számon. Trump a legtöbben 5–8 százalékkal vezetett Joe Bidennel szemben, a váltás után azonban Harris felzárkózott, a különbség gyakran 1 százalék alatt van. A FiveThirtyEight szerint szeptember 5-én Arizonában 46-45,4 százalékra vezetett Trump; miközben Georgiában, amely az előző választáson vált biztos republikánusból billegő állammá, már 46,4-46,1-re vezet Harris. Michiganben július végén még Trump volt a jobb 44,1-43,4-re, mára azonban Harris átvette a vezetést 46,5-44,5-del. Nevadában többször megelőzték egymást a jelöltek, most épp Harris vezet 45,8-45,3-re. Észak-Karolinában fej fej mellett halad a két politikus, szeptember elején Trump volt a jobb 46,4-45,8-del. Pennsylvaniában 1988 óta mindig a demokraták nyertek, s csak Trump tudta megszakítani a sorozatot 2016-ban, de 2020-ban már Biden nyert. Most is a demokrata jelölt vezet 46,1-45,5-re. Végül Wisconsinban 47,5-44,5-re vezet Harris. Igaz, a támogatottsága kisebb Joe Biden 2020-as támogatottságánál, de hát a győzelemhez kis szavazatkülönbség is elég.

A 19 elektori szavazatot szállító Pennsylvaniában Harris bajban van azonkívül is, hogy csak 0,7 százalék az előnye: a pennsylvaniai férfiak körében 15 százalékponttal Trump vezet. Az is kérdés, Harris női és fiatal támogatói elmennek-e szavazni. Pennsylvania számos vidékén a gazdasági fellendülést az utóbbi időben a fracking (repesztéses) palagáz-kitermelési technika hozta, amiről azonban 2020-as alelnöki kampányában Harris azt mondta, hogy be akarja tiltani. A demokrata politikus ezért aztán visszakozott, mondván, mégsem tiltaná be; de mint a Pennsylvaniában szeptember 4-én a Fox Newsnak interjút adó Trump rámutatott, kétséges, hogy lehet-e neki hinni.

A FiveThirtyEight szerint a szavazók 47,2 százaléka demokrata, 44,6 százaléka republikánus többséget látna szívesen a washingtoni kongresszusban. Azaz ha Trump nyeri az elnökválasztást, akkor is jó eséllyel demokrata többségű kongresszussal kell együtt kormányoznia.