Demkó Attila: Ukrajna bizonyított – olyasmiket tett meg Moszkával szemben, amiket korábban lehetetlenség lett volna

(Nyitókép: Roma Pilipey/AFP)

Az orosz–ukrán háborúban egymás után köszönnek vissza a múlt konfliktusaiból jól ismert történelmi nevek. 2014-ben Szevasztopol, 2022 óta Harkiv, Kercs, Izjum, majd megint csak Harkiv. Most pedig Kurszk. Nem véletlen ez, a stratégiai pontok ugyanazok, mint régen.

A helyszínen kívül persze nincs párhuzam, és nem egy világtörténelmi méretű támadás ez. Egy hónap után sem harcol ott ötvenezer ember – a két oldalon együttvéve. Mégis nagy hatása lehet: Oroszországot 1941 óta először érte érdemi szárazföldi támadás, százezernyi orosznak kellett menekülnie, orosz falvak és városok felett száll a füst.

Ukrajna több dolgot bizonyított.

Korábban ez lehetetlen lett volna, 2014-ben, de még 2022-ben is értékes információs forrásaik voltak az oroszoknak az ukrán katonai és politikai vezetés csúcsain. Azt is bizonyította, hogy Oroszország erőforrásai végesek – Ukrajnában képes volt több mint ezer kilométeren hatékony védelmet kialakítani az orosz haderő, a saját államhatárán viszont nem.

Kijev bizonyította azt is, hogy tud független lenni Washingtontól. Nemcsak a nyílt amerikai reakciók mutatják, hogy az offenzívára nem kért engedélyt, hanem a kevésbé nyíltak is.

A Harris-kampány nem akarja Ukrajnát a fókuszban látni, mert az amerikai közvéleménynek nem fontos. Az eszkalálódó háború igazán csak Donald Trumpnak lehet jó, hiszen ő ígér békét. Az átlag amerikai pedig sok mindent akar, de Ukrajnára még többet költeni nem. A demokraták is tudják, nem a keleti parti és a hollywoodi elit fejével kell gondolkodniuk, hanem az egyszerű választóéval. Ez esetben tehát Kijev diktálja az ütemet, nem az USA.

Ukrajna nem volt sikertelen eddig a Kurszki területen. De mégis mit ér két budapestnyi ritkán lakott orosz vidék elfoglalása a háború nagy képében?

Kétségtelen, hogy az ukrán morál szempontjából hatalmas adrenalinlöket ez a művelet. Az ukrán népléleknek jólesik azt látni, hogy nem az ő falvai égnek, hanem az oroszokéi. A szárazföldi támadás mellett van egy mélységi csapásmérő hadjárat is – energetikai célpontok ellen. A határtól sok száz kilométerre orosz olajfinomítók, üzemanyagraktárak robbannak.

Vietnámban vagy Afganisztánban az amerikaiak ritkán vesztettek katonailag, mégis elvesztették a háborút. Ha az a logika, hogy Moszkvának olyan veszteségeket okozzanak területben és anyagiakban, hogy a tárgyalóasztalhoz kényszerüljön, önmagában lehet racionális. Vélhetőleg ez a győzelem stratégiája, amit Volodimir Zelenszkij ukrán elnök Joe Biden és Donald Trump elé akar tárni, és ezt tudná még megsegíteni, ha a nyugati fegyverzetet korlátlanul bevethetnék orosz terület ellen. Még több olajfinomítót, még több repteret támadhatnának.

Csakhogy a stratégiának nagy gyengesége az, hogy Oroszország nem leállította, hanem felgyorsította a Donbasz elleni támadást. Ráadásul túl nagy ország, mindenhova nem tudnak eljutni az ukrán drónok – de a nyugati rakéták sem. Az esély kevés. Ám ha elbukik is, Zelenszkij nem az az ukrán vezető lesz, aki elvesztette a Donbaszt, hanem az, aki meg merte támadni Kurszkot. Lehet, hogy a „megmutattuk az oroszoknak” már fontosabb, mint a „meg­védtük Pokrovszkot”.

Érthetők, de nem jó tanácsadók.

A szerző az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője.