Velük aggódik a The Guardian.
Nyitókép: AFP/Saul Loeb
Zavart érez az erőben a The Guardian: hiába vezet a legfrissebb RealClearPolitics közvélemény-kutatási átlag szerint 2,2 százalékkal Kamala Harris demokrata elnökjelölt a republikánus Donald Trump exelnökkel szemben, mindennek semmi jelentősége, ha Trumpot ugyanúgy alulmérik a kutatócégek, mint tették azt 2016-os győzelme és 2020-as szűk veresége alkalmával.
A demokraták egyre inkább aggódnak azon, hogy a közvélemény-kutatók alulmérik Donald Trump választói támogatottságát”,
és „sokkal nagyobb esélyt adnak novemberi elnökválasztási győzelmének, mint azt a headline közvélemény-kutatási számok mutatják” – írja a lap.
A demokratákat rendkívüli módon idegesíti az is, hogy három fontos csatatérállamban, Pennsylvaniában, Michiganben és Wisconsinban igen szerény előnyt mérnek Harrisnek a kutatók, márpedig ezeket a Fehér Ház elfoglalásához okvetlenül meg kellene nyernie. 2016-ban és 2020-ban Trumpot különösen ebben a három államban mérték alul súlyosan: Hillary Clintonnal szemben anno szűken megnyerte őket, és 2020-ben is sokkal jobban teljesített Joe Bidennel szemben, mint azt jelezték.
Ráadásul a New York Times megbízásából készült legutóbbi Siena-kutatás szerint Trump a déli csatatérállamokban, Georgiában, Arizonában és Észak-Karolinában sokkal jobban vezet, mint azt korábban mérték – 5, 4 és 2 százalékkal.
Emellett megjelentek olyan számítások is, melyek alapján Trump mind a hét (!) csatatérállamot megnyerheti – a fent említett három északit és három délit, valamint Nevadát –, ha olyan mértékben teljesíti túl a közvélemény-kutatási számait, mint a 2020-as választáson. Egy másik új modellszámítás szerint Harris csatatérállamokban mért előnye 2,4 százalékkal csökken akkor, ha figyelembe vesszük azt, hogy mely demográfiai csoportok milyen valószínűséggel mennek el választani. „A kizárólag önbevallásra alapozó közvélemény-kutatók számíthatnak egy újabb kutatási hibára, Trump javára” – írja az utóbbi számítást nyilvánosságra hozó Focaldata elemzője, Patrick Flynn.
Még egy szám is van, ami nyugtalaníthatja a Harris-tábort: az, hogy a kampány ezen szakaszában mind Clinton, mind Biden jobban teljesített Trumppal szemben anno, mint most ő.
Ráadásul a New York Times és a Siena kutatása szerint ő könyvelhette el a legkisebb támogatottságbeli növekményt egy győztes vita után a 21. században vitát nyerő elnökjelöltek közül: a legutóbbi vita után átlagosan egy százalékkal teljesít jobban a közvélemény-kutatásokban, mint előtte, miközben George W. Bush, John Kerry, Barack Obama, Mitt Romney, Hillary Clinton, Joe Biden és Donald Trump is minimum két százalékot söpörtek be egy nyertes vita pozitív következményeként.
Harris ugyanakkor abban reménykedhet, hogy Georgián kívül minden csatatérállamot megnyer akkor, ha annyit és úgy tévednek a kutatók, mint a 2022-es kongresszusi félidős választások alkalmával,
amikor a republikánus előnyt sikerült alaposan felülmérni – igaz, azon Trump nem indult.
A biztonságpolitikai szakértőt kérdeztük a gázai háború befejezéséről, Trump béketeremtési erőfeszítéseiről, és arról, miről szólt valójában az egyiptomi békekonferencia.
A későbbi áldozatok átlépték a tűzszüneti vonalat és megközelítették az izraeli állásokat.
A Sarm es-Sejkben zajló nemzetközi tárgyalások szigorú légkörét egy humoros pillanat oldotta fel.
Nincs mese, egyre többen gondolják, hogy békére van szükség.
Nehezen dolgozzák fel a miniszterelnök történelmi diplomáciai sikerét a liberálisok.
A magyar miniszterelnök egyértelműen elmondta, mi kell a békéhez.
Már egy miniszterrel is egyeztetett a korábbi tárcavezető.
A magyar külügyminiszter szerint az Európai Uniónak alapvető irányváltásra van szüksége, mert a brüsszeli döntések az elmúlt években gazdasági károkat okoztak, elszigetelték Európát.
