Ráadásul a New York Times megbízásából készült legutóbbi Siena-kutatás szerint Trump a déli csatatérállamokban, Georgiában, Arizonában és Észak-Karolinában sokkal jobban vezet, mint azt korábban mérték – 5, 4 és 2 százalékkal.
Emellett megjelentek olyan számítások is, melyek alapján Trump mind a hét (!) csatatérállamot megnyerheti – a fent említett három északit és három délit, valamint Nevadát –, ha olyan mértékben teljesíti túl a közvélemény-kutatási számait, mint a 2020-as választáson. Egy másik új modellszámítás szerint Harris csatatérállamokban mért előnye 2,4 százalékkal csökken akkor, ha figyelembe vesszük azt, hogy mely demográfiai csoportok milyen valószínűséggel mennek el választani. „A kizárólag önbevallásra alapozó közvélemény-kutatók számíthatnak egy újabb kutatási hibára, Trump javára” – írja az utóbbi számítást nyilvánosságra hozó Focaldata elemzője, Patrick Flynn.
Még egy szám is van, ami nyugtalaníthatja a Harris-tábort: az, hogy a kampány ezen szakaszában mind Clinton, mind Biden jobban teljesített Trumppal szemben anno, mint most ő.
Ráadásul a New York Times és a Siena kutatása szerint ő könyvelhette el a legkisebb támogatottságbeli növekményt egy győztes vita után a 21. században vitát nyerő elnökjelöltek közül: a legutóbbi vita után átlagosan egy százalékkal teljesít jobban a közvélemény-kutatásokban, mint előtte, miközben George W. Bush, John Kerry, Barack Obama, Mitt Romney, Hillary Clinton, Joe Biden és Donald Trump is minimum két százalékot söpörtek be egy nyertes vita pozitív következményeként.
Harris ugyanakkor abban reménykedhet, hogy Georgián kívül minden csatatérállamot megnyer akkor, ha annyit és úgy tévednek a kutatók, mint a 2022-es kongresszusi félidős választások alkalmával,