Újabb brüsszeli föderalista nyomulás Magyarországgal szemben, már a nemzetközi jogelvek sem tabutémák

Nyitókép: MTI/EPA/Stephanie Lecocq

A szerző az Alapjogokért Központ energetikai tanácsadója.

Júliusban érkezett a hír, miszerint felszólító levél útján kötelezettségszegési eljárás indul Magyarországgal szemben arra tekintettel, hogy nem volt hajlandó aláírni egy 26 tagállam által elfogadott nyilatkozatot – illetve ahhoz különvéleményt csatolt –, amelyben az Európai Unió tagállamai egy az Európai Bíróság által meghozott ítéletre (Komstroy-ügy) tekintettel elhatározza, hogy kilép az Energia Charta Egyezményből (Egyezmény). Brüsszeli vélemény szerint Magyarország így aláássa az Európai Unió nemzetközi színtéren képviselt álláspontját az Egyezményhez kapcsolódó, befektető és állam közötti, EU-n belüli választottbírósági eljárások tilalma tekintetében, és ellentmond az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlatának. A konkrét ügy egyébiránt nem is uniós székhelyű szereplők között merült fel, és azért került egyáltalán az Európai Bíróság elé, mert az egyik fél (moldvai állami energetikai vállalat, Moldávia) Párizsban támadta meg bíróság előtt a neki nem kedvező választottbírósági ítéletet, a francia bíróság pedig előzetes döntéshozatali eljárás keretében utalta az ügyet az Európai Bíróság elé. Mondhatnánk, hogy ez egy jogi szakmai kérdés, az eset megítéléséről majd jogászok elvitatkoznak. Az indokolja, hogy mégiscsak érdemes ezen a helyen is pár gondolatot rögzíteni a konkrét esetről, mivel maga az Európai Bizottság tereli a kérdést politikai síkra, és egy abszurd kötelezettséget akar róni a magyar kormányra úgy, hogy közben szembemegy a nemzetközi jogelvekkel és joggyakorlattal arra hivatkozva, hogy az uniós jog „saját alkotmányos kereteivel” felette áll a nemzetközi és a tagállami jogrendszernek

Mi ez, ha nem egy föderalista nyomulás? Lássuk röviden, miről is van szó! 

Az energetikai befektetések kölcsönös védelméről nemzetközi szintéren, az ún. Energia Charta Egyezmény keretei között állapodtak meg 1994. decemberében. Az Egyezmény 1998 áprilisában lépett hatályba, és azt az egyes részes tagállamai ratifikálták. Az Egyezménynek nemcsak az EU tagállamai, hanem külön az EU is aláírója. Az Egyezmény hatóköre szélesebb, mint az EU, hiszen tagja pl. Japán, Moldova, Ukrajna, Kazahsztán, Svájc, ugyanakkor nem tagja pl. Oroszország. Vagyis nemzetközi szerződésről van szó. Az Egyezmény alapján vitás kérdésekben washingtoni székhelyű beruházásvédelmi választottbírósághoz, vagy nem intézményesített, ad hoc választottbírósághoz lehet fordulni a nemzetközi rendelkezések (UNCITRAL) szerint. A konkrét esetben egy ukrajnai székhelyű
cég szerzett meg energetikai megállapodásból származó követelést a moldáv állami energetikai társasággal szemben, aki azt nem fizette meg. Az ukrán cég követelésének jogutódja ad hoc választottbírósági eljárást kezdeményezett, melyet megnyert, ugyanakkor a vesztes fél a vonatkozó nemzetközi rendelkezések szerint párizsi bíróság előtt támadta meg az ügyet, amely előzetes döntéshozatalra megküldte azt az Európai Bírósághoz.

Mit mondott az Európai Bíróság nagytanácsa 2021 szeptemberében?

Az eljárás során a magyar képviselet már tiltakozott az Európai Bíróság hatásköre ellen mondván, hogy a vita két EU-n kívüli fél között van folyamatban. A Bíróság – hivatkozva egy korábbi ügyre (Achmea-ügy) – kimondta, hogy az EU saját alkotmányos kerettel rendelkezik, így megelőzi a nemzetközi jog szerinti előírásokat, illetve a tagállami jogszabályokat, az uniós tagállamoknak nincs lehetőségük a nemzetközi szerződések által biztosított eljárásokra, ha egy uniós tagállam és egy uniós befektető vitájáról van szó, sőt olyan ügyben is eljárhat – mint a konkrét ügy –, amikor nem uniós felek vitatkoznak, de uniós jogot kell alkalmazni az ítélet érvénytelenítése során. Vagyis az uniós tagállamok lehetőségeit a nemzetközi szerződések biztosította keretek között is korlátozni kell az uniós jog elsődlegessége érdekében, így ebben nincs lehetőség szuverén tagállami döntésre.

Mit mondott erre az Európai Bizottság?

Az Európai Bizottság – amely korábban egyébiránt az EU képviseletében csatlakozott az Egyezményhez – a saját (sötét)zöld ideológiája mentén, tehát politikai köntösbe bújtatva, kritizálta az Egyezményt, hogy az nem járul hozzá Green Dealben lefektetett uniós klímacélokhoz (jelentsen az bármit is!), és egyes tagállamok már egyébként is kiléptek (pl. Németország). Így 2024. június 26-án arra a döntésre jutott, hogy egy éven belül hivatalosan is kilép az Egyezményből, és a tagállamok megállapodnak, hogy a mostantól véget vetnek az EU-n belüli választottbírósági eljárásoknak az EU joggal ellentétes Egyezmény alapján, és az Egyezmény választottbírósági rendelkezése innentől fogva nem alkalmazható EU-s tagállam, illetve EU-s befektető vitájában. Ugyanakkor ne felejtsük, hogy a konkrét ügy miatt úgy tűnik, hogy az EU ezt kiterjeszti a nem uniós vitákra is, márpedig az Egyezménynek számos nem uniós tagja is van. Magyarország éppen ezért erre nemzetközi szakmai alapokon reagálva egyoldalú nyilatkozatával kiemelte, hogy az EU kiléphet ugyan az egyezményből, de ez csak az EU-n belüli jövőbeni állam és befektető közötti viszonyban fog érvényesülni, és ez a jövőbeni hatás csak az Egyezményből való kilépés hatályával kezdődhet. Erre a szakmai kiegészítésre egy durva politikai támadás indult a kötelezettségszegési eljárás formájában Magyarországgal szemben kiemelve, hogy Magyarország ellentmond az őszinte együttműködési kötelezettségének és ezzel aláássa ez EU álláspontját nemzetközi színtéren, és nem tartja tiszteletben a Bíróság ítéletének végleges és kötelező jellegét. A következők miatt nem lehet ezt máshogy értékelni, mint egy nyílt brüsszeli politikai támadás Magyarországgal szemben, amely nélkülöz mindenféle racionális alapot, és a tagállamok szuverén lehetőségeinek föderalista letörésére törekszik. Az EU Bírósági ítéletének egy nem kötelező nyilatkozata, mint amilyen a fenti június 26-án kelt nyilatkozata, nem ad kötelező jogi alapot az EU jogrendjében sem. A nyilatkozatban foglaltak azonnali hatálya a nemzetközi jogi normákkal teljesen ellentétes (pl. a szerződésekről szóló bécsi egyezmény). Vagyis, azzal, hogy Magyarország egy olyan nyilatkozatot tett, amivel éppen a nemzetközi jogrend és jogelvek fenntartását célozza, éppen az EU nemzetközi tekintélyét kívánja fenntartani, az EU nyilatkozata pedig éppen ezen nemzetközi tekintélyt ássa alá. Ebből a megközelítésből nem érthető, hogy mit is kíván Brüsszel elérni a kötelezettségszegési eljárással. Azt, hogy Magyarország járuljon hozzá egy nem kötelező, de a nemzetközi normákat sértő uniós nyilatkozathoz? A kötelezettség teljesítése az lenne, ha Magyarország elfogadná, hogy az EU jogellenesen járjon el? Érthetetlen, hacsak nem – az időbeni egybeesésre figyelemmel – egyfajta politikai támadás arra reagálva, hogy Magyarország a saját energiabiztonsága mentén nem engedte, hogy a földgázért fizetendő vételár követelést a Uniper elvonja, veszélyeztetve ezzel a magyar gazdaság energiaellátását? Érdemes lesz figyelni a brüsszeli reakciókat egy olyan ügyben, ahol Magyország jogilag és nemzetközileg helyesen jár el, és Brüsszel a föderalista politikája alapján irracionális alapon támadja. A brüsszeli politika felülírhatja a nemzetközi jogelveket csakhogy Magyarországot megbüntessék? Csak remélni tudom, hogy nem. Az ebbéli reményemet azonban sajnos jelentősen csökkenti a múlt pénteken a Mandineren is megjelent hír, miszerint Brüsszelt teljesen hidegen hagyja, hogy mi lesz Magyarország és Szlovákia energiabiztonságával, és nem kezdeményez tagállamai kéréseire konzultációs eljárást Ukrajnával a Lukoil ukrán szankcionálása miatt. Vagyis a Bizottság még arra sem veszi a fáradtságot, hogy legalább konzultációt kezdeményezzen. Persze lehet, hogy a konzultáció során kiderülne, hogy valójában ki adta az utasítást a Lukoil szankcionálására. A brüsszeli érdektelenség ellenére a magyar és szlovák kormányok a MOL-lal közösen sikeresen meg fogják oldani a saját energiabiztonsági helyzetüket, de joggal merülhet fel a kérdés, hogy akkor mi végre az EU közös energiapolitikája, eredménytelen szankciós politikája, illetve az érintett tagállamok által nyújtott energetikai segítségnyújtás?