Újabb feszültség Kelet-Ázsiában: Pekingnek nem tetsző elnökjelölt nyert Tajvanon
Győzelmét követően Lai Csing-te kijelentette: „Eltökélt szándékom, hogy megvédjem Tajvant a Kínából érkező folyamatos fenyegetéstől és megfélemlítéstől”.
A Tajvani-szorosban a feszültségek növekedése várható, sőt még az is elképzelhető, hogy „stratégiai kétértelműség” (strategic ambiguity) kora véget ér.
A szerző az MCC Nemzetközi Kapcsolatok Iskola és az MCC Külgazdasági Műhely vezetője
A hétvégén Tajvan 19 millió szavazója elnököt választhatott, s ennek eredményeképpen a korábban is elnököt adó DPP (Democratic Progressive Party) jelöltje, William Lai Ching nyerte meg a választásokat.
Ezt is ajánljuk a témában
Győzelmét követően Lai Csing-te kijelentette: „Eltökélt szándékom, hogy megvédjem Tajvant a Kínából érkező folyamatos fenyegetéstől és megfélemlítéstől”.
Lai Ching megválasztásával először fordult elő az ország demokratizálódása óta, hogy egymás után három ciklusban is ugyanaz a párt adja Tajvan elnökét. A második helyre a Pekinggel szemben hagyományosan barátságosabb hangot megütő KMT (Kuoingtang) jelöltje, Hou Yu-ih került, míg a harmadik helyen Ko Wen-je végzett, akit a TPP (Taiwan People’s Party) jelölt elnöknek.
A sziget sorsa az elmúlt időszakban egyre inkább a nemzetközi figyelem középpontjába került. Ennek egyik oka, hogy a tajvani félvezető technológia egyedülálló.
Érdekes módon a félvezetőipar stratégiai fontosságára nemcsak a világjárvány ébresztette rá a kínai vezetést, hanem az amerikai szankciók is nyilvánvalóvá tették, hiszen korábban a félvezetőgyártás nem állt a kínai stratégiai tervezés, iparfejlesztés középpontjában. Nem volt értelme ennek, mivel a termékekhez a kínai vállalatok korlátozások nélkül hozzáférhetek, s így egyszerűen megvásárolhatták ezeket. A Covid és az amerikai szankciók, valamint az egyébként is globálisan növekvő geopolitikai feszültségek hozták meg e korábbi politika felülvizsgálatát, majd tették Tajvant a korábbinál is értékesebbé a kínai vezetés számára.
Ugyanakkor véleményem szerint vannak más okok is, amelyek miatt a sziget további sorsa fordulóponthoz érkezett. Először is,
a kínai gazdaság régóta jelentős problémákkal küzd, és a Covid utáni időszak rövid gazdasági fellendülése hamar kifulladt.
A belső kereslet jelenleg nagyon visszafogott a kínai gazdaságban, amely a lakosság bizonytalanságát jelzi, és ebben a környezetben a nacionalista hangok megütése Tajvan esetében a lakosság politikai támogatását erősítheti. Ez talán a legrövidebb távú tényező, de a következő hónapokban fokozhatja a feszültségeket a tajvani szorosban.
Másrészt a lakosság identitásának átalakulása hosszú távon befolyásolja a sziget jövőjét. Míg a lakosság a 90-es évek elején még kettős – kínai és tajvani – identitásúnak vallotta magát, ma a döntő része csak tajvaninak gondolja magát. A National Chengchi University 1992-ben elkészített felmérése alapján a lakosság 17,6 százaléka mondta magáról, hogy csak tajvani, ez a szám 2023-ra 62,8 százalékra emelkedett. A magát csak kínainak valló népesség mindig is kisebbségben volt, 1992-ben 25,5 százalékra, mára pedig 2,5 százalékra zsugorodott.
A fordulópont a felmérések szerint 2008-ban történt, ekkortól változott a kettős identitásúak többsége csak tajvani identitású többséggé.
Úgy tűnik, a tajvani identitás felerősödése hosszú távon nemcsak a választásokra gyakorol hatást, hanem Tajvan külpolitikai lépéseire is.
Ezt is ajánljuk a témában
Kína ismételten közölte, hogy nem fogja eltűrni a „szakadár tevékenységeket” Tajvanon.
Harmadrészt, a tajvani diplomácia az elmúlt időszakban nagyon sikeres volt egy vonzó tajvani narratíva kialakításában, hiszen ez a Tajvan és a szárazföldi Kína közötti választást a demokrácia és a totalitariánus rendszer közötti választásként írja le. Ráadásul a Covid ideje alatt elindult kínai diplomáciai hangnemváltás (amelyet a sajtó „farkasdiplomáciának” ír le, és amely a kínai érdekek határozottabb hangon való képviseletét jelenti) visszafele sült el, és
több olyan nyugati országban is a mainstream része lett a Kína-ellenesség, ahol korábban viszonylag semlegesen kezelték az országot.
Mindezek miatt úgy gondolom, hogy a helyzet Keleten nem marad változatlan, hiszen a Tajvani-szorosban a feszültségek fennmaradása, növekedése várható, sőt még az is elképzelhető, hogy „stratégiai kétértelműség” (strategic ambiguity) kora véget ér, ami korábban azt jelentette, hogy Tajvan nem provokálja Kínát de jure függetlenségének kikiáltásával, míg Kína nem teszteli az USA szavahihetőségét Tajvannak nyújtott védelmi elkötezettségével kapcsolatosan.
(Nyitókép: Handout / Taiwan's Ministry of National Defense / AFP)