Nyugat-Európa csak magának köszönheti a terrort

„Déjá vu érzése lehetett a hírfogyasztó közvéleménynek, amikor hétfőn késő este és kedden megnyitotta a legnagyobb híroldalakat. A headline-ok brüsszeli terrortámadásról, meggyilkolt svédekről, tunéziai elkövetőről szóltak. Az esetet ráadásul azóta az Iszlám Állam magára is vállalta.

Az utóbbi hónapok viszonylagos csendje tört meg ezzel, a terror ugyanis – bár állandó fenyegetésként folyamatosan jelen volt Európában – nem csapott le ilyen szembetűnően az elmúlt hónapokban. Most viszont, csupán pár nappal a Hamász véres izraeli terrortámadása után, Európa ismét ízelítőt kapott abból, hogy mi történik akkor, ha ellenőrizetlenül enged be tömegeket a kontinensre. És nem, nem a »populista jobboldal«, vagy az »idegengyűlölő újságíró« von le »téves következtetéseket«, ahogyan azt a baloldalon mondani szokták.

A tunéziai merénylő ugyanis már 2011-ben Európába érkezett, méghozzá az azóta a bevándorlás ikonikus helyszínévé vált Lampedusán keresztül jutott be a kontinensre. Annak ellenére, hogy menedékkérelmét többször is elutasították, szabadon járkált a kontinensen. Olyanannyira, hogy Olaszországból Svédországba költözött, ahonnan többször visszatért Olaszországba, végül pedig Belgiumban kötött ki. Ráadásul a férfi úgy szelte át többször az európai kontinenst annak északi végétől a déliig, hogy 2016-ban az olasz hatóságok megfigyelés alá helyezték, mert csatlakozni akart a dzsihádhoz! Ez utóbbit emeli ki most a legtöbb nyugati sajtójelentés, mintha megpróbálnák a felelősséget a titkosszolgálatokra, azok bénultságára tolni.

Mi kell még Európának ahhoz, hogy felébredjen és végre észhez térjen? Hány áldozatnak kell még lennie? Hány síró és rettegő arcot kell még végignézni a labdarúgó meccsek közvetítése közben, hogy történjen valami?!”

***

Nyitókép: MANUEL GENOLET / TNN / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP