Távolról nézve, távoli hasonlatként mondhatjuk azt is, hogy Sahra Wagenknecht egyfajta Schiffer Andrásba oltott Puzsér Róbert – egy nagyrészt a saját baloldalával vitatkozó, autonóm, rendszerkritikus személyiség, harsány üzenetekkel, szokásos szekértáborokon átívelő támogatói bázissal.
Wagenkechtnek tele van a hócipője a saját baloldalának – sőt, saját pártjának – az elitizmusával, világtól, hétköznapi problémáktól való elszakadásával.
Szerinte a baloldal elhanyagolta a hétköznapi embereket,
ehelyett gendertudatos nyelvészettel és drága organikus élelmiszerekkel foglalkoznak a polgárokat valóban érdeklő, alapvető kenyérkereseti kérdések helyett. Wagenknecht egyenesen a Zöldeket tartja a legveszélyesebb pártnak a német parlamentben, azok zöld reformdühe miatt.
Más fontosabb kérdésekben is az ellenkezőjét vallja, mint a német mainstream: konzekvensen elutasítja a fegyverszállítást Ukrajnának, ahogy tiltakozott a koronavírus-járvány elleni szigorú politikák miatt is.
A Compact magazin szerkesztője, Jürgen Elsässer szerint Wagenknecht korábban a „sztálinizmus legszebb arcának” volt mondható, most viszont már az AfD-szavazók körében is olyan népszerű, mint a saját pártjuk társelnökei, és ha – elméletben – az AfD össze tudna állni egy hipotetikus Wagenknecht-párttal,
az akár több millió passzív, kiábrándult szavazó megjelenését jelenthetné a választásokon.
A német baloldali taz újság már korábban arról cikkezett, hogy Wagenknecht a 2024-es EP-választásra indíthatná be új mozgalmát.
Most pedig, ahogy elkezdődik lassan az EP-választás hosszú kampányidőszaka, tényleg egyre élesebb kérdés, hogy mit lép Wagenknecht.
A Deutschlandfunk oldalán Johannes Kuhn írt elemzést a napokban Wagenknecht lehetőségeiről – és kihívásairól.
Eszerint a Linke pártban
még mindig nem tudják, a még mindig náluk párttag Wagenknecht belekezd-e tényleg egy új mozgalomba
– viszont az eddigi pártján belüli befolyását már elveszítette. De nem látszik még a nagy szervezkedés egy új mozgalom megalapítására – pedig már nő a nyomás a politikusnőn.
A Deutschlandfunk szerzője szerint ugyanakkor Wagenknecht az új párt arca és szónoka akarna lenni, nem szeretne pártépítéssel foglalkozni. Németországban ez az ország méretéből és a szövetségi állami rendszerből adódóan is egy sokrétű, bonyolult és kihívásokkal teli folyamat. Az viszont biztos, hogy Wagenknecht legközelebb már nem indul el a Baloldal színeiben.
Az ismeretes, hogy kik Wagenknecht legközelebbi emberei, akikkel együtt a pártot megalapítaná: Sevim Dağdelen, Alexander Ullrich, Christian Leye és Żaklin Nastić. Hogy a Baloldal talpasai közül mennyien követnék őt, az kérdéses – értesülések szerint
a pártvezetés igyekszik összezárni a tagság sorait, mielőtt beütne a vörös ménkű.
De posztmodern világunkban nem is a párttagság létszáma a lényeg, hanem a vezető karakter, annak show-ja és üzenete, valamint az, hogy a választók mekkora rétege nyitott a politikai portékára. És ez Wagenknecht esetében hatalmasnak tűnik. A Forsa és a Kanta kutatóintézetek szerint
Sahra Wagenknecht választói potenciálja nem kevesebb, mint 19 százalék.
Az INSA pedig azt mérte, hogy egy esetleges Wagenknecht-párt elindulása esetén hogyan rendeződne át a német politikai erőtér. Nos, nagyon: a szocdemek akár a szavazóik harmadát elveszthetnék (-9 százalékpont), a Baloldal romba dőlne (3 százalékos támogatottságra zsugorodva). Kérdéses lenne az AfD sorsa: az INSA felmérése szerint Türingiában, ahol most messze az AfD a legnépszerűbb párt, Wagenknecht új pártja akár rögtön az első helyen nyithatna a népszerűségi versengésben. Hogy ez az országos szinten milyen változást hozna az épp lendületben lévő AfD esetében, kérdéses: az is lehetséges, hogy a karanténban tartott párt számára a mozgástér növekedésével járna egy baloldali populista „sorstárs” gyors berobbanása a politikai térbe.
Az bizonyos, hogy Wagenknecht ajánlata a „kisember”-párti baloldalisággal, a migráció, a genderideológia és a zöld reformőrület elleni fellépésével és általános elitellenességével (miközben persze, mind az lenni szokott, Wagenknecht is régóta a politikai elit tagja),
a színes-vörös múltú politikusnő széles német választói rétegek szívét dobogtatná meg egy következő választáson.
Ehhez gyakorlatilag csak meg kell lépnie azt, ami most számára minden szempontból egyértelműen meglépendő: meghirdetni az új mozgalmat és elindulni a jövő évi EP-választáson.
Fotó: MICHAEL KAPPELER / DPA / dpa Picture-Alliance