A City Journal kiadójának, a Manhattan Institute-nak a stábja a szülők pártján lépett be az ügybe, összegyűjtötte az azzal kapcsolatos bizonyítékokat, hogy ez nem igaz: a diákok ellenkező neműként kezelése kifejezetten negatív mentális következményekkel jár. A lap cikkében rámutat: a nemi identitászavarral küzdő gyermekek túlnyomó többsége magától kinövi a problémát, ha nem avatkoznak közbe, és kamaszkorára el is feledkezik egykori nemi identitászavaráról. Ha azonban a környezet ráerősít a nemi identitászavarra, és abban igyekszik megszilárdítani a diákokat, hogy ők valóban ellenkező neműek, akkor a többség valóban transzneművé lesz, azaz ez önbeteljesítő jóslat.
Márpedig az ezt követő pubertásgátlás jelentős egészségügyi kockázatokkal jár.
A pubertásgátlók akadályozzák a normális csontsűrűség kifejlődését, fokozzák a csontritkulás esélyét, a szexuális funkciók elvesztését veszélyeztetik, negatív hatással lehetnek az agyfejlődésre és az IQ teljes kifejlődését is akadályozhatják. A hormonkezelés hatásai visszafordíthatatlanok.
Emellett a területen eddig irányadónak kezelt „holland protokoll” is legkorábban kamaszkorban ajánlja a tranzíció megkezdését – miközben Amerikában azt már gyermekkorban megkezdik, és nem vették eddig sem figyelembe a holland protokollt. Ezzel együtt – mint megírtuk – már a holland protokollt is erős kritikák érik, mégpedig azért, mert túl megengedőnek bizonyult. 2022 év végén két szakember írt ellene cikket a német Die Weltben, tavaly augusztusban pedig harminc holland szakember követelte a protokoll kiiktatását. Egy 2021-es svéd áttekintés is elégtelennek tartja a pubertásblokkolás pszichológiai hatásairól rendelkezésre álló adatokat, akárcsak a finn egészségügyi hatóságok 2020-as és a britek 2022-es jelentése.
A lap rámutat: az utóbbi évek kutatásai alapján a transznemű érzések sem a kamaszoknál, sem a felnőtteknél nem stabilak. A szakemberek számára nincs módszer, amivel megkülönböztethetnék a „valódi” és „nem valódi” transznemű érzéseket, azaz nem tudják előre eldönteni, ki fogja megbánni a „nemi átmenetet” és ki nem. (Holott a transzmozgalom minden megbánóra azt mondja, hogy „valójában” nem is volt sosem transznemű – ez az érvelés azonban álságos, mivel épp az a probléma, hogy ezt nem lehet előre megállapítani.)