Ennek fényében pedig – érvelt az alkotmánybíróság – a német központi banknak (Bundesbank) haladéktalanul fel kellett hagynia a pénzügyi eszközvásárlási programban való részvétellel, a megvásárolt kötvényeket pedig el kellett adnia.
A német alkotmánybíróság nem pusztán az Európai Központi Banknak ment neki: kimondta azt is, hogy az Európai Unió Bírósága is túlterjeszkedett a döntési jogkörén, amikor egy korábbi ítéletben úgy találta, hogy a kötvényvásárlási program arányos.
A BverfG szerint tehát az Európai Bíróság önkényes jogértelmezést hajtott végre,
amikor a prioritások rangsorában a kötvényvásárlásból fakadó kockázatokat az eurózóna fennmaradásához fűződő érdekekhez képest hátrébb sorolta. Ráadásul – mutatott rá a német alkotmánybíróság – ezzel káros precedenst teremtett arra nézve, hogy végső soron az EKB monetáris politikát kikerüljön a bírói felülvizsgálat lehetősége alól.
Végül az alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az Európai Bíróság döntése nem köti a német Alkotmánybíróságot, mert az uniós bíróság érvelése, értelmezési módszere objektíve önkényes.