"Amint a tömeg erőszakossá vált, a rendőrség a túlterheltség tüneteit kezdte mutatni. Kevesen múlott, hogy a rendfenntartók képesek voltak megálljt parancsolni egy egyre duzzadó, az épületbe betörni kívánó dühödt tömegnek.
(…)
Egy héttel később világossá vált, hogy az Egyesült Államok Capitoliumánál történtek néhány ablak betörése és a márványfolyosókon fekvő berendezési tárgy tönkre tételénél sokkal nagyobb pusztítást végeztek.
Az 1996 óta a közösségi médiumok számára a csatornáikon közzétett káros tartalmak miatt felelősségre vonhatatlanságot biztosító 230. szakasza szintén a szemétdombon végezheti – kevés az esély arra, hogy továbbra is fennmaradjon.
Nehéz túlbecsülni a Bill Clinton elnökségéhez kötődő kommunikációs etikettről szóló törvény 230. szakaszának jelentőségét abban a fejlődési folyamatban, amely az általunk ma ismert szabad internetet hozta el az emberiség számára.
Leegyszerűsítve, e jogszabályhely nélkül nem létezne se Facebook, se Twitter, sem pedig másmilyen, ezek mai formájához hasonló platform.
(…)
Az utóbbi napokban azonban a világ legtőkeerősebb és leghatalmasabb cégei saját szabályaik független értelmezésébe és kikényszerítésébe kezdtek, Trump elnököt és másokat kirúgva a például a Facebookról és a Twitterről; döntéseik hátterében az állhat, hogy végül elfogadták, hogy a platformjaikon korlátozás nélkül közzétett közleményeknek húsbavágó hatása is lehet a való világban.
(…)
Ezek a döntések annak elfogadását jelentik, hogy e platformok nagyon is kiadóként viselkednek, nem pedig pártatlan platformokként – ehhez pedig felelősség is társul.
(…)
Akárhogy is nézzük, ez azt jelenti, hogy a jogi változások ma már nélkülözhetetlenek.
(…)
Végtére is, egy olyan rendszer fenntartása, amelyben Mark Zuckerberg, Jack Dorsey vagy más tech cégek vezetői önkényesen, saját mérlegelésük szerint cenzúrázhatnak, egyfelől nem kívánatos, másfelől hosszú távú megoldásnak sem tekinthető. Valójában, ami történt, nem más, mint elrettentő precedens arra, hogy nem választott milliárdosok válhatnak a közviták bíráivá."