A liberális centristák jelentik a legnagyobb fenyegetést a demokráciákra

Franklin véleménye szerint a fiatalság radikalizálódása és az erős vezetők iránti igény azt mutatja, hogy a demokrácia alapelvei meggyengültek, és ennek eredményeként Kína és Oroszország mintáját követve a főleg keleti autoriter rezsimek egyre népszerűbbek. A cikk legfőbb következtetése, hogy

akik úgy gondolják, hogy a klasszikus szabadságjogok korlátozásán keresztül az episztokrácia megvalósítása bizonyulna a leghatékonyabb hatalomirányítási módszernek.

Az idősebb generációk gyakran adnak hangot azon véleményüknek, miszerint a fiatalság komoly veszélyt jelent a társadalom életére. Az Onward think tank jelentéséből például kiderül, hogy

A kutatásból továbbá az is kiderül, hogy a 35 év alattiak 35 százaléka jó ötletnek tartja, hogy az országot a hadsereg irányítsa. A szerző ezek alapján arra a következtetésre jut, hogy a demokrácia alapelveiben a társadalom egy része jelentős mértékben csalódott, ez az oka a fiatalság bal- és a jobboldali radikalizálódásának is.

A fiatal generációk radikalizálódása vezetett oda, hogy a demokrácia alternatívájaként megjelentek az autoriter rezsimek – mint például Kína vagy Oroszország –, amelyek korábban nem látott mértékű gazdasági fejlődésen mentek keresztül az elmúlt években, ennek következtében geopolitikai szerepük és befolyásuk is tovább nőtt. Ezt erősíti a koronavírus-járvány is, hiszen amíg Európa és az Egyesült Államok a következmények kezelésével küszködik, addig Kína kíméletlen hatékonysággal győzte le a járványt. Ugyanakkor a szerző hangsúlyozza, hogy bizonyos demokráciák megfelelően és eredményesen kezelték a járványt (Németország, Új-Zéland és Svédország).

Franklin további kihívást jelentenek a baloldal utópisztikus fantáziálásai, valamint a jobboldal önös, hatalomcentrikus tevékenységei. A szerző úgy véli, hogy az említett kihívások elleni küzdelmet a politikai centrumból kellene irányítani, ugyanakkor a mai centrista, liberális, határok nélküli világot elképzelő, az európai szuperállamot támogató technokraták nagyobb fenyegetést jelentek a demokráciákra, mint az radikalizálódó fiatalság.

Az episztokrácia (hozzáértők, vagy tudással rendelkezők uralma) gondolata nem újdonság ezekben a technokrata csoportokban. 

Az, hogy kiábrándulás folyamata az angolszász országok fiatalságának körében jutott a legmesszebbre, valószínűleg nem véletlen – véli Franklin. Ők képviselik a világ leginkább individualista részének legindividualistább generációját. És a lényegi kérdés: a kor antidemokratikus szelleme sokkal inkább a kolosszális én-központúság eredménye, mint valamiféle megalázkodásé.