Kirakatpereket is bevetnek az orosz-ukrán háborúban

A háború természetének lényege az erőszak, a határok áthágása, a törvényes rend kereteinek semmibe vétele. Pedig a katonai konfliktus sem ex lex állapot, annak is megvan elviekben a törvényes kerete a nemzetközi jogrendben.

hogy a pusztítás mértékét, az áldozatok szenvedését csökkentse.

Az orosz-ukrán háború cselekményei a modern kori hadviselés eszközeivel zajlanak, de ahogy a pusztításnak, a károkozásnak, a stratégiai félelemkeltésnek, úgy a háborús bűncselekmények datálásának is megvannak a korábbiaknál fejlettebb technikai eszközei. A bombázások, utcai harcok zűrzavarában elkövetett tettek pontos, tényszerű rekonstruálása azonban így is szinte lehetetlen. A hatóságok és bíróságok feladata az, hogy az áldozatok számára – vagy elhalálozásuk után legalább a hozzátartozók számára utólag – mégis igazságot szolgáltassanak, a bűnelkövetőket pedig megbüntessék.

Az orosz-ukrán konfliktus menetében azonban nemcsak a hadviselés eszközei, módszerei rendelődtek alá a háborús logikának, hanem magának az ennek ellenőrzésére hivatott bírói működés is a háborús politika kiszolgálójává vált. „A háború a politika folytatása más eszközökkel” – írta egykor Clausewitz, aki a háború lényegét abban határozta meg, hogy a felek az ellenséget erőszakkal a saját akaratuk teljesítésére próbálják kényszeríteni. Európa egyetlen, négy és fél hónapja dúló háborújában

a nyomásgyakorlás, a propaganda és a példastatuálás állami eszköze.

Mi volt a gyakorlat 2014 és 2022 között?

A 2014-es orosz manőverek (Krím annektálása és a donbaszi hadműveletek) óta több ezer ukránt vontak perbe az orosz támogatással Ukrajnától elszakadt és magukat független állammá kikiáltó entitások, a Donyecki és a Luhanszki Népköztársáság területén létrehozott bíróságok – írja elemzésében a Politico. Ukrán adatok szerint közvetlenül

Az említett perek csupán egy kis hányada keltette fel a nemzetközi nyilvánosság figyelmét: ilyen volt például Nadja Szavcsenko pere (az ukrán pilótát a donyecki bíróság két orosz újságíró aknatámadásban történt halála miatt 22 év börtönre ítélte, majd 2016-ban szabadult), vagy Oleh Szencov ukrán filmrendező esete (2015-ben terrorcsoport alakítása miatt ítélték el, és 2019-ben engedték el).  

A bírói eljárások nagy része máig nem ismert szélesebb körben. Egy eset a sok közül, de egy tipikus példa: Bohdan Pantyusenko ukrán katonát 2015 januárjában fogták el az orosz szeparatisták a donyecki repülőtér közeli harcok során. Négy éven keresztül különböző fogdákban tartották, míg 2019-ben végül terrorizmus vádjával 18 év szabadságvesztésre ítélték. Az ítélethozatal után két hónappal egy fogolycsere révén hazaengedték.

ugyanis a perbe fogott ukrán katonákat nem lehetett jogilag hadifogolynak tekinteni, ugyanis egyik hadviselő fél sem ismerte el a konfliktust háborúnak, így a gyanúsítottakra nem vonatkozott a genfi egyezmény védelme. Az egyezmény értelmében katonát nem lehet elítélni azért, mert részt vett egy katonai cselekményben, ha pedig háborús bűncselekményt követett el, azt csak egy speciális eljárásban vizsgálhatja egy taláros testület.

Már a 2022-es háború előtt bevett gyakorlat volt, hogy a szemben álló felek

Ukrán hadifoglyok a donyecki városi börtön előtt, mielőtt egy fogolycsere helyszínére indulnak 2014. december 26-án

A helyzet február 24. óta

Ukrán jogvédő szervezetek szerint jelenleg

Ami a katonákat illeti: a háborúban részt vevő, állami hadseregben szolgáló katonákat a genfi egyezmény védelme illeti. Az ukrajnai és a donbaszi katonai perek azonban több esetben túllépnek ezeken a nemzetközi jogi korlátokon. A problémát a bíróságok, illetve a büntetőeljárások legitimitása, a tisztességes eljáráshoz való jog korlátozása okozza.

Ami pedig a polgári személyeket illeti: az orosz invázió egyik sajátossága, hogy a katonai műveletek során az elfoglalt területek távozni szándékozó lakossága számára egy kijelölt menekülési útvonalat biztosítanak, többnyire az orosz fennhatóságú donbaszi területekre, ahol sokakat úgynevezett „szűrőtáborokban” szállásolnak el. Ezeken az állomásokon átvizsgálják őket, és a gyanúsítható személyeket visszatartják – ha bizonyítást nyerne, hogy ezeket a polgári személyeket vádemelés nélkül nélkül tartják fogva, kifejezetten a fogolycserékre kalkulálva, akkor az a nemzetközi humanitárius jog alapján maga minősülne háborús bűncselekménynek.

Az első ilyen per a 21 éves Vagyim Sisimarin ügye volt, az orosz katona a háború első hetében lelőtt az utcán egy telefonáló ukrán civilt. További két orosz katonát is elítéltek már háborús bűncselekmények elkövetése miatt, és további büntetőeljárások vannak már előkészítő szakban.

A bebörtönzött Oleh Szencov ukrán filmrendező oroszországi börtönkórházban 2018. augusztus 9-én

A donbaszi orosz bíróságok sem vártak külső igazságszolgáltatási segítségre: június 9-én a brit Aiden Aslint és Shaun Pinnert, valamint a marokkói Brahim Sádúnt egy gyorsított eljárásban terrorizmus, hatalom erőszakos megdöntésére való kísérlet és zsoldos tevékenység vádpontjai alapján halálbüntetésre ítélte a Donyecki Népköztársáság bírósága. A bíróság legitimitása megkérdőjelezhető, hiszen egy olyan állam területén bír joghatósággal, amelyet Oroszországon és Szírián kívül egyetlen más állam sem ismer el,

illetve maga az eljárás jogalapja sem volt legitim, hiszen a három vádlott az ukrán hadsereg katonája volt, így rájuk a genfi egyezmény védelme vonatkozik, míg a bíróság e tiltást elkerülendő őket zsoldosként minősítette.

Jogi játszmák a fegyverek árnyékában

Ukrajna ezekkel a perekkel próbálja bizonyítani, milyen az igazi arca a agresszor Oroszországnak, míg az oroszok azt, hogy a „nácítlanító” célú beavatkozásuk legitim, hiszen a bírósági ítéletek is alátámasztják már az ukránok veszélyességét.

A helyzetet remekül használja ki Moszkva a legitimitási sakkjátszmában: a kiszabott büntetések miatt (halálbüntetések születnek, amelyek az orosz törvények szerint nem szabhatók ki, a szeparatista területeken viszont igen) az érintett külföldi államoknak közvetlenül

Az ukránok folytatni fogják a „nagy háborús bűnös” pereket, és a donbaszi oroszok is bizonygatni fogják, hogy idegen érdekek és idegen katonák mozgatják a háborút: azóta újabb két brit és két amerikai állampolgár került a szeparatista erők kezére a Donbaszban. Ráadásul a fogolycserék miatt – eddig 15 fogolycsere történt az orosz és az ukrán hadviselő fél között – óriási ütőkártya, ha az egyik oldalnak minél több foglya van, hiszen minél több van, annál több bajtársuk megmentésére van esélyük. A fegyveres erők ezért mindkét oldalon szinte vadásznak a foglyokra.

Orosz hadifoglyok az ukrán hadsereg által szervezett sajtótájékoztatón március 19-én Kijevben

Ezek a bírósági eljárások azonban óriási károkat okoznak nemcsak az ártatlanul vagy nem arányosan elítélt vádlottaknak, hanem a jogrendnek is, a jogállamiságból karikatúrát űzni könnyen visszaüthet: egy illegitim igazságszolgáltatás egyéb más ítélkezése is gyenge lábakon fog állni, így maga a társadalmi rend is ingatag maradhat.  

a háború jövőbeli lezárása után számtalan jogi kérdésre kell majd válaszolnia, bár nemzetközi büntetőbíróság  elé nehezen lesz citálható, hiszen sorban lép ki az európai és nemzetközi szervezetekből, azok joghatósága alól. Ukrajna esetében viszont szorosabb a gyeplő, hiszen az EU- és NATO-tagság aspiránsaként a közeljövőben el kell számolnia a nemzetközi humanitárius jog betartásával (is) – az ukrán hatóságok és bíróságok ezért óvatosabbak, ezért próbálják pereikbe vagy bevonni a nemzetközi szervezeteket, vagy egyenesen azok elé delegálni vitás ügyeiket.

E két különböző pozíció látszik a két állam hozzáállásán is: az ukrán hatóságok engedik, hogy az ENSZ és a nemzetközi jogvédők kapcsolatba lépjenek a vádlottakkal, az orosz hatóságok nem; az ukrán hatóságok – könnyen lehet, hogy a látszat fenntartása miatt, de legalább néhány esetben – vizsgálatokat indítanak saját katonáik által elkövetett bűncselekmények esetében, orosz részről azonban a teljes tagadás a hivatalos álláspont. Az ENSZ megfigyelői 2014 óta vizsgálják és dokumentálják a donbaszi és krími emberi jogi jogsértéseket – az oroszok és az ukránok által elkövetetteket egyaránt – , február 24. óta azonban ez a feladat szinte lehetetlenné vált,

Így aztán kevés tudható biztosan arról, hogyan bánik egymás fogságba esett katonáival a két hadviselő fél. Elengedett ukrán és orosz katonák is vegyesen nyilatkoznak erről: vannak, akik kínzásról, embertelen bánásmódról, vannak, akik a háborús helyzethez képest normális fogva tartási körülményekről számolnak be. A háborús propaganda mindkét oldalon erős, a youtube-ról ismertek a felvételek, amelyeken sajtótájékoztatókon orosz hadifoglyok tesznek beismerő, bűnbánó vallomást az elhibázott katonai inváziójukról, ahogy az is, hogy elfogott ukrán katonák teszik ugyanezt.

– és ezt a nemzetközi jog szintén tiltja. Tiltja, de betartatni nem tudja.

Nyitókép: A brit Aiden Aslin és Shaun Pinner, valamint a marokkói Brahim Sádún a donyecki bíróság előtt  (forrás: Konstantin Mihalchevskiy / Sputnik / Sputnik via AFP)

fotó: MTI, AFP