A nyugati egyetemek ott tartanak most, ahol a kelet-európaiak a kommunizmus során

Miért hanyatlik a humán tudományok népszerűsége és hogyan lehet helyreállítani szerepüket? Erről a kérdésről beszélgettek az MCC Lunch Talk eseményén, ahol a meghívott vendégek Joshua Katz, nyelvész, klasszicista és a Princeton Egyetem professszora, Patrick Gray, a Durhami Egyetem angol tanulmányok docense és bölcsészettudományi igazgatója, az MCC vendégoktatója, és Tibor Fischer, regényíró és az MCC Irodalmi Műhelyének vezetője voltak.

Katz szerint nyugaton a bölcsészettudományok „megőrültek”. Ha az ember áttekinti a nagyobb nyugati egyetemek óralistáit, akkor az átlagos diák azt fogja mondani, hogy „én ezt nem akarom csinálni, miért fizessenek ezért a szüleim?” A bölcsészettudományok ezeken a helyeken már nem a szépen való elmélkedésről, az irodalom vagy a nyelv megértéséről szólnak, hanem valami egészen másról, amit Katz inkább kimondani sem akart. Manapság a tudományok között a bölcsészettudomány a lista alján van, és a terület szakértői nagyon dolgoznak azon, hogy ennél is lejjebb kerüljön. „Ezek rossz hírek, és ennek változnia kell.”

Gray kiemelte, hogy voltaképpen nem a bölcsészettudományok csúsztak le, hanem a nyugati elit, az angol nyelvű egyetemek. Az embereknek ugyanis megkerülhetetlen igénye van erre a témakörre, ezért fogyasztunk könyveket, filmeket, vagy hallgatunk zenét. Kínában és Indiában a bölcsészettudományok nagyon népszerűek, a legnagyobb kínai egyetemek tantervében olyan könyvekkel foglalkoznak, amelyeket ma már nem tanítanak nyugaton. Az ő egyetemeik a kulturális forradalom egy bizonyos oldalán állnak, a nyugatiak pedig a másik oldalon: a nyugati tudomány ott tart, ahol a kelet-európai tartott a kommunizmus idején. S mivel egyre inkább lecsúsznak ezek a szakok az egyetemen, a diákok ösztönösen máshová mennek. A nyugati tudományos élet egy „önpusztító betegségben” szenved, ami a marxizmus, az identitás-politika, az interszekcionalitás és az elnyomás-teória kombinációja.

Fischer szerint az angol oktatás „szomorú történet”. A színvonal folyamatosan zuhan, és ezért a jobb- és baloldal is felelős, noha főleg a baloldal a ludas. A középiskolákban a felvételi teszteket eltörölték, a nyelvi felméréseket „imperialista” dolognak minősítették, most nagy egyenlőség uralkodik, mert mindenki egyformán rossz oktatást kap. Thatcher sem volt jobb, mert ő üzletté alakította az egyetemeket, a lényeg az lett, hogy legyen elég diák, a színvonal másodlagos volt. Fischer angol irodalmat tanított néhány nem olyan neves egyetemen, ahol „szinte lehetetlen volt megbukni”. Amíg egy diák megjelent és valamit beadott, addig rendben volt. Mikor meg akart buktatni pár diákot, közölték vele, hogy nem szabad.

Gray szerint miután a marxizmus megbukott, a liberális értelmiség a nihilizmus felé fordult. Ha semmit sem tanulhatunk a múltból, mert minden mindegy, akkor a bölcsészettudományokat nem lehet megérteni. Paulo Freire kritikai pedagógiai tanításait követve ma sokan hiszik, hogy az egyetem célja nem az oktatás, hanem a diákok olyan nevelése, hogy rádöbbenjenek saját elnyomotti helyzetükre. A konzervatívok sokáig nem törődtek az oktatással, mert a libertárius fajta konzervatívok meggyőzték őket, hogy ebbe nem szabad beleszólni. Most rájöttek, hogy valami baj van, és elkezdték ledolgozni hosszú lemaradásukat. 

Scruton olyan dolgokat írt le, amiket nem sok más ember tudott volna kifejezni. Nem csak a tényszerű tudás számít, hanem az is, hogy milyen érzéseket kelt például egy klasszikus zenemű vagy egy híres regény. Ezt nem kell feltétlenül magas szinten kutatni, de az embereket igenis érdekli. 

Fischer szerint gond, hogy az egyetemi rendszer már nem késztet az önálló gondolkodásra nyugaton. Az egyetemeken a jobboldal főleg hallgat. Mikor egy kollégája közölte egy brit egyetemen, hogy a Brexitre szavazott, a többi tanár teljesen felháborodott. Fischer úgy hallotta, hogy

Ezt nem ellenőrizte, de sajnos könnyen el tudja képzelni, hogy igaz a hír, mivel az „önazonosítási mánia elszabadult” az egyetemeken. 

Gray szerint alapvetően két vízió versenyezik a bölcsészettudományokról. A legtöbben az emberi természetet akarják megérteni, ami meglepően keveset változott az idők folyamán. Ha az emberi természetet tanulmányozzuk, az sok területen hasznos. A kínai kommunisták anno mindent elégettek, ami régi volt, mert ha a régi könyvekből megtudjuk, milyen keveset változott az ember, akkor nehezebben hisszük el, hogy az utópisztikus eszmék sikeresek lehetnek. Egyedül a klasszikus bölcsészettudományok újbóli megismerésével lehet elkerülni, hogy manipuláljanak minket a lehetetlen terveket dédelgető politikusok.