Hogy csináljunk viccet az emberi jogokból?

„Kanadának máris sikerült! Az egyik kanadai bíróságnak szabályzata szerint ugyanis, ha valaki nem a megfelelő személyes névmást használja valaki mással kapcsolatban, azzal megsérti az illető emberi jogait. Brit Columbia Emberi Jogi Bírósága ítéletben adott igazat Jessie Nelson pincérnőnek, aki nem binárisnak, nemileg fluidnak, illetve transzneműnek tekinti magát. Elbocsátották az állásából, miután azt kérte a bár üzletvezetőjétől, hogy ne a nőnemű harmadik személyű névmást (she, her) alkalmazza, ha róla van szó, hanem a többes számút (they, them – többes számban a névmások nem jelzik a nemet – a szerk.). Az ügyben nem is az a legfigyelemreméltóbb, hogy a bíróság 30 ezer dollárnyi sérelemdíjat ítélt meg Nelsonnak, hanem az, hogy egyidejűleg rögzítette az ítéletben, hogy emberi jogaiban éri sérelem azt az embert, akiről szólva nem az általa megjelölt személyes névmást használják.

Az utóbbi években Kanadát igája alá hajtotta a transzneműség ideológiája. Négy évvel ezelőtt fogadta el a Parlament az Emberi Jogi Törvényt módosító C-16-os törvényjavaslatot, amely bevezette a nemi önkifejezés és a nemi identitás fogalmát. E törvény lényegében megnyitotta az utat az előtt, hogy aki nem a megkívánt személyes névmással említ valaki mást, az ellen büntetőeljárás indulhasson. A C-16-os törvényjavaslat teremtett jogi alapot a bíróságnak ahhoz az álláspontjához, hogy ha valaki nem érvényesíti magatartásában egy transznemű egyén maga választotta identitását, az az emberi jogok sérelmének minősül. Mint az elnöklő bíró kifejtette: „Különösen érvényes transznemű, nem bináris vagy egyéb nem cisznemű emberek esetében, hogy a személyes névmás helyes megválasztása azt erősíti meg és fejezi ki, hogy az illetőt is egyenlő mértékben megilleti a tisztelet és az emberi méltóság”.

Márpedig, ha a helyes névmás megválasztása emberi joggá nemesül, azzal közvetve kimondatik, hogy a választott nem elismertetésének igénye a törvény védelme alatt áll. Ha tehát egy férfinak született és férfinak látszó egyén esetében nem az általa választott különleges, semleges névmást alkalmazza valaki, azzal nem csupán erkölcsi értelemben követ el bűnt, hanem egyúttal a büntető törvénykönyv egy tényállását is megvalósítja. A kanadai transzneműségi mozgalom jogot is formál arra, mégpedig sikerrel, hogy előírja, miképp kell a transzneműeket kezelni, és hogyan kell beszélni róluk, mi több, hogy meghatározza, mely szavakkal illethetjük őket mi, többiek.

A TRANSZNEMŰSÉG ETHOSZA ALAPJAIBAN TÁMADJA MEG A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁS SZABADSÁGÁT. Érdemes megjegyezni, hogy az Emberi Jogok 1948-ban elfogadott Egyetemes Nyilatkozata egy szóval sem említi, hogy az emberek identitását valamilyen névmásokkal lehetne vagy kellene érvényesnek nyilvánítani. Elismerte viszont a gondolat- és a véleménynyilvánítás szabadságát, mint a tíz emberi jog egyikét. Az újonnan kitalált emberi jog, amely kötelezővé teszi a választott identitás feltétlen elfogadását és megerősítését, nemcsak a véleménynyilvánítás, hanem a gondolat szabadságát is sérti. A C-16-os szabályozás értelmében ugyanis immár tilos azt gondolnunk, hogy az emberiség férfiakból és nőkből áll, s törvény kötelez bennünket arra, hogy meggyőződésünktől idegen nézetet tegyünk magunkévá. Másszóval az identitás megerősítését elsőrendű elvvé emeli, a véleményszabadságot pedig a vitatható dolgok közé süllyeszti.”