A röpködő békegalamb hete
Nem tudjuk, hogy egyáltalán létezik-e tényleges, konkrét magyar javaslat a tűzszünetre.
Tóth Pétert, a szegedi Jobbik legélesebb kését sikerült az összellenzéknek kihúznia a fiókból.
„Vágó István azonban legendásan nagy formátumú politikusnak szokta hallucinálni magát, akkorának, hogy meg van róla győződve, hogy bármivel, mindennel is képes megbirkózni, még azzal is, hogy pártja, a DK Szegeden a fajgyűlölő, bibsiző, a homoszexuálisokat genetikai hulladéknak nevező jobbikost támogatja. A rutinos néző ilyenkor előveszi a pattogtatott kukoricát, kissé hátradől, ellazítja a nevetőizmait, és felkészül a produkcióra. Én is így tettem.
Vágó először elmerengett, nagy levegőt vett, hosszú hatásszünettel készült az okfejtésre – hiába, Gyurcsány leghűségesebb rajongója –, majd elővette a Telex-féle érveket. Milyen érdekes – kezdi –, hogy a kormánymédia vette elő ezeket mondatokat! Ugye? Akkor nem volt vele baja a Fidesznek, bezzeg most van. Ugye? No igen, azonban egyrészt sem akkor, sem most nem támogatta Tóth Pétert a Fidesz, másrészt az idézett mondatok a 24.hu cikkéből lettek előszedve, amelyekkel kapcsolatban azonban most valamiért nem veri az antifasiszta tamtamot a balliberális újság, harmadrészt Tóth Péter fekáliája attól még nem lesz rózsavíz, ha Vágó elkezdi ügyesen a kormánypártokra fröcskölni meg kenegetni. Tóthhoz semmi köze a Fidesznek. Tóthhoz a Jobbiknak és most már a DK-nak van köze.
De Vágó folytatja. Az a tanulság – mondja a kvízprofesszor –, hogy a mai Jobbik kevésbé veszélyes, mint a mai Fidesz. Még mindig inkább velük fogjunk össze, mert nélkülük nem tudunk eredményt elérni, mint hogy a Fidesz maradjon. No igen, csakhogy van egy másik jelölt, egy momentumos, akit például az MSZP is támogat, jegyzi meg bátortalanul a műsorvezető, mire Vágó azonnal rávágja, hogy jó, hát ő nem tudja a hátterét, hogy ez miért van. Nyilvánvalóan vannak egyeztetések, nem csak a két párt között, ugye, Ildikó?
Ti is egyeztetettek? – mondja Vágó számon kérve és kissé megfeddve a szocik egykor fontos nagyasszonyát. Aki először ugyan egy pillanatra megszeppenve elkezd mentegetőzni, de aztán kapcsol, és rögtön azt mondja, hogy itt a konkrét jelöltről van szó. Vágó erre is tudja a választ. Pontosabban úgy tudja, hogy nem tudja, de ez a nem tudás felér a tudással. Követhetetlen logikai érvelés. Ezt válaszolja: – Nem tudom, a Jobbik miért ragaszkodott hozzá, a Jobbiknak is kellemetlen.
Majd ekkor, amikor a beszélgetés végre kezd igazán izgalmassá válni, hirtelen véget ér a műsor. Elfogyott az a fránya idő. Milyen érdekes. Pedig ez a legfontosabb kérdés. Jelesül, hogy az ellenzéknek miért kell egy ilyen súlyosan elmebeteg figurát támogatnia az előválasztáson? (Zárójelben jegyezzük csak meg, hogy Tóth Péter vállalhatatlan gondolatairól az ATV nézői nem tudhatták meg, hogy mik azok és miért is vállalhatatlanok. Miért?) Nos azért, mert a résztvevők egy betűt sem idéztek a DK által támogatott jobbikos múltbeli eszmefuttatásaiból. Ezt úgy kell elképzelni, hogy bár Lendvai Ildikó elmondta, tragikusan rossz döntés volt Tóth Péter jelölése, és Vágó István is megjegyezte, hogy még a Jobbiknak is kellemetlen az egész ügy, azonban az már nem hangozhatott el, hogy pontosan miért is olyan botrányos figura Tóth Péter.”