Csak mazochistáknak, kizárólag éhgyomorra!

„Bevallom, hosszasan tűnődtem azon, rongáljam-e a Patrióta közösség tagjainak vegetatív idegrendszerét az alábbi videóval. Ráadásul hétvége van, s az ember ilyenkor annyi értelmes és szép dologgal képes elütni az időt... Mégis úgy döntöttem: közzéteszem. Talán mondanom sem kell, nem hírverést akartam csapni ennek a selejt produktumnak, pusztán azt szeretném érzékeltetni, mivel állunk szemben, amikor arról beszélünk: az élet minden területén a normalitás néz farkasszemet az abnormalitással.A videón Sárosdi Lilla műkedvelő exhibicionista, öncélú magamutogató látható. 

Szélsőliberális meghatározás szerint: ösztönös művész. Tolnay Klári vagy Ruttkai Éva képzeletbeli öltözőjében csikkszedő sem lehetne... Ő az, aki férjurával – a szintén grandiózus tehetségű, nagyformátumú Schilling Árpáddal – és a Krétakör Színház függetlennek mondott, esztétikai szempontból teljességgel értékelhetetlen produkcióival – vagy inkább nyilvános provokációival – évekig sokkolta maroknyi, lila ködben úszó közönségét.Hogy néhány példát említsek – érzékeltetve az ő nagyívű művészetüket –, az egyik előadásukban Schilling anyaszült meztelenül hajkurászta közönségének tagjait, kezében alkoholos filccel, azt követelve, írjanak bármelyik testrészére Orbán Viktornak szóló üzenetet. Ugye milyen nagyszerű, haladó gondolat? Ez aztán a színház! Micsoda modernség! Olyan mély kontextusban tárul itt fel az emberi kisszerűség és félkegyelműség minden rétege, hogy arra az összes szélsőliberó, roppant értelmiségi színházkritikusnak lelki orgazmusa támad... Sárosdi Lilla pedig, hogy fokozza a színpadi élvezeteket – talán ugyanebben a darabban, de ez persze mellékes is –, maga is ledobta a textilt, bár ne tette volna...

Kizárólag a női nem iránti tiszteletem miatt nem írom le plasztikusabban a mizerábilis látványt. Majd a művésznő egy kanapén, két fiú között ülve, a nadrágjukban matatva igyekezett kézzel kielégíteni őket a művelt, értő, belvárosi közönség elismerő pillantásaitól övezve... De az is ő volt, aki a Feketeország című produkcióban gumikesztyűs kézzel nyúlkál férfiak fenekében, majd ujját szereplőtársai orrába dugdossa.Ezen a ponton jegyezzük meg, hogy ebben a minden ízében alulmúlhatatlan mocsokban, Sárosdi alkotótársai egytől-egyig olyanok voltak – Csákányi Eszter, Rába Roland, Gyabronka József, Gáspár Máté, Mucsi Zoltán és még sokan mások  –, akik anno a leghangosabban aggódtak az SzFE művészi nagyszerűségéért, szabadságáért és européer értékeiért... Egyébként a bojlertestű mátkapár több, hasonlóan lélekemelő performansza bármikor elérhető ma is, a világháló különböző bugyraiban. (Még mielőtt az alakjukra tett megjegyzés miatt bárki ejnye-bejnyézni kezdene, természetesen nem kell mindenkinek tökéletes testalkattal rendelkeznie, de ha valaki arra vetemedik, hogy beteg módon mutogassa magát, perverzióját művészetnek hazudva, az viselje a kritikát...)

Sárosdi és Schilling egy ideje egy francia kisvárosban él, a hivatalos, liberális mártírkommunikáció szerint azért, mert elfogyott körülöttük a levegő az Orbán-rendszerben. Az igazság persze csupán annyi, hogy – egy igen szűk, mentálisan megbillent közönségen kívül – mégis ki a bánat kíváncsi erre az ízléstelenséggel fűszerezett, tehetségtelen idiotizmusra? Senki. Ez persze hőseink számára maga a középkori mucsaiság, ezért a haladók egyik európai fellegvárába – az egykor jobb napokat látott – Franciaországba vették be magukat. A híres páros – önkéntes száműzetésében – nem tudni pontosan mivel is tölti a mindennapjait, talán árufeltöltők a helyi közértben, vagy pizzafutárok, esetleg élménybeszámolókat tartanak a környékbeli iskolákban a magyar demokrácia haláláról, de azt se zárjuk ki, hogy életük színdarabján dolgoznak. Mindegy is.

Facebook oldalukra újabban rendszeresen töltenek fel videókat, amelyek színvonala tökéletesen egységes. Konkrétan: minősíthetetlen mind. A legutóbbin Sárosdi – magát Hitlernek maszkírozva – éppen Orbán Viktort parodizálja, tegyük hozzá: igen primitív, színészinek jó indulattal is nehezen nevezhető eszköztárral, izzó gyűlölettől fűtve. Csak halkan mondom, hogy szerencsésebb történelmi korokban az ilyeneket tanulmányozták és kezelték. Manapság pedig öntudatos, szabadelvű alkotónak gondolhatják magukat, akiknek persze sommás véleményük lehet az SzFE-ügyről, és bármiről, megalázhatnak, lejárathatnak valódi művészeket és persze a miniszterelnököt is.

Bárkit következmények nélkül bugrisozhatnak, nácizhatnak, hitlerezhetnek infernális stílusban, elvégre ez is az ő jelentős életművük elvitathatatlan része. Lehet, hogy furcsán hangzik, de tulajdonképpen még hálásak is lehetünk ennek a két szerencsétlennek, minden egyes, szánalmasan gyenge videóüzenetért. Mert mindent megmutat és elmond róluk. Tökéletesen körülírhatóvá válik ugyanis, miféle tehetségtelen, aberrált senkik ők valójában. És közben csöndben felsejlik az a teljesen abnormális, kizökkent, szélsőliberális világ is, amit képviselnek.Úgyhogy készítsék csak a nyomorult videóikat, minél többet, minél távolabbi helyekről! Addig sem itt rontják a levegőt...”