Baj vagy sem, hogy az Orbán-kormány áldozta eddig a legtöbbet a kultúrára? Igazságtalan lépés volt-e a TAO-pénzek megszüntetése? Miért nincs oldalakon átívelő párbeszéd a jobb- és baloldal szellemi holdudvara között? Kulturális adok-kapok címmel rendezte meg lapunk második kerekasztal-beszélgetését, Demeter Szilárd, Kukorelly Endre, L. Simon László és Hiller István részvételével.
Beszédes adat, hogy a lapunk által csütörtökön megrendezett kulturális kerekasztal-beszélgetésünkre tizenöten is visszautasították a felkérést. Ennyi rendező, színész és kultúrpolitikus nem vállalta, hogy a hazai művészeti életről megnyilvánuljon.
Viszont Demeter Szilárd, Hiller István, L. Simon László és Kukorelly Endre vállalta a disputát, amit Szilvay Gergely főmunkatársunk moderált a Millenáris Park tömötten megtelt konferenciatermében.
Az első témát épp ez jelentette, hogy miért is utasítják vissza sokan a vita lehetőségét. Hiller István elmondta, hogy ő bárhová szívesen elmegy egy bizonyos nívó felett vitatkozni, L. Simon László pedig ráerősített, hogy a szocialisták volt elnökével nyilvános és privát alkalmakon is lehet véleményt ütköztetni. Demeter Szilárd kifejtette, hogy
Kukorelly Endre szomorú tapasztalatként rögzítette, hogy rövid képviselői pályafutása során számtalanszor találkozott a kérdésektől elmenekülő politikusokkal, a jelenben pedig háborús feszültségeket és indulatokat lát az árok két oldalán. Hiller István szerint más a háború és más a nézetkülönbség, és meg lehet találni az értelmes vita lehetőségét.
Reakciójában pártpolitikai vizekre evezett L. Simon László, aki a közös pont hiányaként a határon túli magyarok számára egységesen meg nem szavazott állampolgárságot idézte fel, amit nemzeti minimumnak, illetve annak hiányának nevezett. Hiller István szerint káros elcsépelni bizonyos kifejezéseket, mint a hazaáruló vagy a nemzet szavak.
A színházak az utóbbi évek forrongó ügyével folytatódott a vita, L. Simon szerint káros a színházak átpolitizáltsága, Demeter Szilárd szerint a magyar irodalom legalább annyira érzékeny terület, mint a színház: szerinte az írók minden érdeksérelemért „hangosan hisztiznek", miközben ennél jóval komolyabb gondok vannak a magyar könyvkultúrával. Ilyen például az ismeretterjesztő irodalom alulfinanszírozottsága, ezért egy új könyvkiadási törvényt ígért meg.
Hiller István szerint a levéltárosok sosem fognak lázadni, de ettől még
elhibázott lépés a kultúrfinanszírozási törvény, ami a kormány egyértelmű „térfoglalási kísérlete".
Kukorelly Endre szerint most ugyan sosem látott összegek vannak a kultúrában, de ezek egyenlőtlenül osztódnak meg. Úgy vélte, a rendszerváltás után csak néhány pártnak volt fontos a kultúra ügye: az SZDSZ-nek, a MIÉP-nek és az MDF-nek.
Hiller István ráerősített, szerinte Orbán Viktornak nem fontos a kultúra kérdése, egész más mozgástér az övé. Ebből kisebb, koordinálatlan szóváltás kerekedett, majd L. Simon László ragadta magához a szót, aki leszögezte, hogy a kultúra valóban most kapja a legtöbb támogatást, de a szocialisták érdeme az első kulturális területen történt áfacsökkentés. Hiller válaszában leszögezte, hogy nem a kultúra össztámogatását kell nézni, és visszautasította, hogy Vidnyánszky Attila „rákos daganatnak" nevezte a TAO-támogatási rendszert. Szerinte néhány visszaélés miatt nem lett volna szabad a rendszer egészét megszüntetni.
L. Simon válaszában leszögezte, hogy a TAO-pénzek épp a magánmecenatúráról szoktatták le a vállalkozókat, kultúratámogató magánembereket.
A következő témakörnél Demeter Szilárd is szót kapott: szerinte a Térey-ösztöndíj strukturális hiányosságot kompenzál, hiszen a pályakezdők és a koszorús költők számára már léteznek pályázatok, de a középnemzedék eddig kimaradt. A Térey-díjról elmondta, hogy a legtöbb, valamire való írószervezet képviseltette magát, ő pedig deklaráltan kivonta magát a döntésből.
„Innen jutottunk el oda, hogy nácinak neveznek”
– tette hozzá Demeter. A szót Kukorelly ragadta magához, aki alapjaiban elhibázottnak nevezte az ösztöndíjat, szerinte olyan mennyiségű pénzt áldoz erre a kormány, amiből a teljes kortárs irodalmat ki lehetne stafírozni. Inkorrektnek nevezte a támogatásra ítélt alkotók listáját is. L. Simon hevesen tiltakozott, szerinte akik visszautasították az ösztöndíjat, tisztán politikai alapon tették, és hibáztatta Kukorelly Endrét, amiért rögtön Baumgarten-díjjal azokat tüntette ki, akik visszaadták a Térey-díjat.
Demeter Szilárd hozzátette, hogy a díj odaítéléséhez a szakmai szervezeteket vonta be, ha rosszul döntöttek, akkor a legnagyobb írószervezetek döntöttek dilettáns módon. Kukorelly Endre válaszában úgy vélte, hogy tizenkilenc szervezet helyett négy-öt konszenzusos alapon kiállított író-költő dönthetett volna róla.
A vita végén a NAT és az irodalmi kánon kérdésköre került az asztalra: Demeter Szilárd szerint Kertész Imre Nobel-díjas művét a kutya sem olvasta korábban, Hiller István pedig zárszavában arról beszélt, hogy az alkotókat a maguk emberi, hús-vér mivoltában is be lehetne mutatni, Kukorelly Endre szerint Herczeg Ferenc és Nyirő József is benne lehet a NAT-ban, a probléma szerinte az, hogy nem a korosztályok igényeihez igazítottak a kötelező olvasmányok,
a Kincskereső kisködmön például emberiség elleni bűntett az alsósok esetében.
Demeter Szilárd elmondta, hogy az olvasás megszerettetése a legfontosabb feladat, és hozott egy példát is arra, hogy Petőfit is meg lehet kedveltetni a mai fiatalokkal. L. Simon László szerint a mai estén végre kiléptünk a szerzőket tabusító-felemelő vitákból, és az irodalomtanítás lényegéről lehet beszélni. Szerinte Wassról vagy Herczegről vitatkozni álvita, hiszen a lényeg az lenne, hogy a gyerekek olvasásigényét próbáljuk kiszolgálni, mert a végén nem maradnak olvasó fiatalok.
***
Fényképek: Ficsor Márton
A 24.hu-n megy neki az Orbán Balázs doktori ügye kapcsán bemutatott köteteknek a baloldali feminista Kováts Eszter, de szerintem több ok miatt sincs igaza. Szilvay Gergely írása.
Ide vezet a liberális német evangélikus egyház felől érkező meghatározó anyagi támogatás.
Többkulcsos, rendkívül magas társasági adóval sokkolná a gazdaságot a Tisza Párt, megszüntetve Magyarország versenyelőnyét.
Ahogyan nincs ingyenes színház- vagy mozijegy, sem ingyenes könyv, úgy ezen a területen is joggal várják el a vezetők, hogy legyen lehetőségük a bevételszerzésre, ezzel is kiegészítve a szerény fenntartói forrásokat.
A nicea–konstantinápolyi hitvallás minden keresztény felekezet közös hitvallása. Szilvay Gergely írása.
Az idei világkiállítás óriási érdeklődő tömeget vonzott, a teljes időtartama alatt mindösszesen 30 millió embert. L. Simon László írása.
Hack Péter jogtudós a Mandinernek nyilatkozva rámutatott, a KEKVA-rendszer átalakításának is lehetnek vesztesei, ráadásul az államnak bizonyos esetekben kártérítést kellene fizetnie.
Az új kormánynak úgy tűnik, nem lesz fontos az üldözött keresztények megsegítése.
