A Momentum-generáció vezetőjeként fejeztem be.
„A mai nappal véget ér egy számomra (is) roppant meghatározó évtized, ami mellett nem mehetek el visszapillantások nélkül. Jóllehet, az egész évtizedet Orbán Viktor hatalmaskodása fémjelezte, ez volt az az időszak, amikor a '89 körül és után született nemzedékek, vagyis az Y és Z generációk politikai közösségbe szerveződtek, hogy a következő évtizedben megdöntsék a múltat, és megkezdjék a jövőt.
Számomra ezek voltak a fontosabb fordulópontok:
2010-ben, első éves egyetemistaként bizalmat szavaztam a Fidesznek, mert elegem lett Gyurcsány Ferenc és a szocialisták kormányzóképtelenségéből és hataloméhségéből. De egy szempillantás alatt, már 2011-ben elárulva éreztem magam. Az emberek magánnyugdíjpénztári vagyonának elkobzása jogász hallgatóként, az EU-val szembeni hangulatkeltés pedig európai polgárként volt megbocsájthatatlan.
A 2014-es választásokig politikai közönybe süllyedtem, politikai árva lettem. Egyik pártban sem láttam a XXI. századi korszellemet. A közéletet követtem, de általában csak a barátaimmal nevettem rajta. Aztán 2014-ben, amikor az ellenzék lejáratódott politikusai egymás jelenlététől is szorongva jelentették be az összefogást, elszégyelltem magam. Nem miattuk, hanem magam és a kortársaim miatt. Ha nem tetszik a rendszer, ha nem tetszenek a szereplők, ha nem tetszik a közélet, akkor ne panaszkodjál, ne csak kritizáljál, hanem ragadd meg a lehetőséget, válj alakítóvá, és változtasd meg!
2015-ben, egy év önmegerősítés és politikai társkeresés után megtaláltam azokat a tenniakaró fiatalokat, akikkel belevághattuk a fejszénket egy új, XXI. századi, cselekvő politikai közösség megszervezésébe. Kezdetben generációs alapon, külföldre vándorolt fiatalokkal is vállt-vállnak vetve építettük a „földfelszín alatt” a közösségünket.
A Momentum Mozgalom 2017 januárjában zászlót bontott, és több, mint negyed millió résztvevővel egy pillanatra megállítottuk a közpénzlopást, és megvalósítottuk az évtized legnagyobb mozgósító akcióját: NOlimpia - Nem az olimpiára, igen a jövőnkre. Ezzel pedig felhelyeztük a Momentum-generációt a magyar közélet térképére. Első lépésünkkel akkora pofont adtunk Orbánnak, hogy az – képletesen értve – szotyival a szájában zuhant arccal a földre a felcsúti lelátón.
Aztán 2018 áprilisában a Fidesz-gépezet méltatlan eszközökkel, unfair játékszabályokkal, gyáva módon, de visszavágott. Az évtizedben immár harmadik alkalommal csináltak maguknak kétharmadot, a Momentum-generáció pedig nem jutott be a parlamentbe. De nem törtünk össze: még a választások éjszakáján világossá tettük, hogy maradunk, ellenállunk, változtatunk.
2019 számomra egyszerre volt a Momentum-generáció felemelkedésének és a rendszerbontásnak az éve. Az EP-választások előtt a pártok rangsorában még a hatodikok voltunk, a választások után pedig Nektek köszönhetően a harmadikok lettünk. Négy hónappal később, az önkormányzati választásokon pedig már a DK-val holtversenyben végeztünk az ilyenkor mérvadó megyei listás szavazatok alapján. Vagyis letisztítottátok az ellenzéki térfelet, és kiemeltetek két pártot, egyet a múltból, egyet a jövőből.
De a momentumos eredményeknél sokkal fontosabb fejlemény, hogy összeomlott a Fidesz legyőzhetetlenségének hamis mítosza, és 3 és fél millió magyar jelenére és jövőjére vannak közvetlen ráhatással az ellenzéki városvezetések. A XXI. századi Magyarországra vágyó választók visszakapták a reményt, a pártok pedig esélyt arra, hogy 2022-ben kormányt, kurzust, és rendszert váltsunk! Ez a cél hatja át gondolkodásunkat, lükteti a szívünket, mozgatja a kezünket, és pörgeti a lábainkat.
Éppen ezért 2020 az építkezés éve lesz.
Nagyon szépen köszönöm Nektek az együtt töltött éveket, különösen a 2019-et! Köszönöm, hogy akkor is sokan kitartottatok mellettünk, amikor hülyeséget csináltunk, vagy amikor még nem voltunk elég népszerűek és vonzóak!
Nagyon boldog és sikerekben gazdag új évet kívánok Nektek! Jövőre építkezünk tovább! Gyertek velünk, csatlakozzatok!
A következő évtizedet biztosan az Orbán-kormány kezdi meg, de abban is biztos vagyok, hogy a Momentum vezetésével egy új, XXI. századi, cselekvő kormányzat fejezi be.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
Vagy nem lehet, hogy csak simán félreértették azt, hogy ha a Tisza nyer, akkor [email protected]?
„Az egész magyar labdarúgást magasabb polcra emeli.”
A jogállamiság fogalmát elemezve az EP-képviselő azt mondta, ez egy „gumikategória” a jogi objektivitás szempontjából.
Világfelfogások, sőt a háború és a béke pártja között kell majd döntenünk. Látjuk a körülöttünk zajló eseményeket, halljuk a nyugati vezetők, köztük a NATO-főtitkár riasztó mondatait, amelyek apáink, nagyapáink háborús emlékeit idézik. Ebben a helyzetben a polgári oldalnak, a nemzeti kormánynak óriási a felelőssége.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
