Káslerrel végeztetik a piszkos munkát: a hajléktalan emberek üldözése nettó kegyetlenség

„Azt, hogy a tavaly októberben életbe lépő, a közterületen való életvitelszerű tartózkodást tiltó törvény csúfos bukás, talán nem is kell magyarázni. A kezdeti fellángolás idején a város különféle pontjain lehetett az utcán élő embereket vegzáló rendőrökbe botlani, hogy aztán ez a hullám elüljön, majd – hogy, hogy nem – az előválasztási időszakban újra lendületet kapjon.

De hogy a hajléktalan embereket újabb elborzasztó, és a tél közeledtével akár az életüket is fenyegető rendelkezéssel szankcionálják – ez az elképzelés csak igen kétes, semmilyen morális elv szerint nem tolerálható rendezőelv alapján nevezhető eredményesnek. Persze, kérdés, hogy Orbán Viktor miben méri az eredményességet. Mert ha a lakhatási válság figyelmen kívül hagyása, az egyre elszegényedő rétegek kisemmizése, a kilakoltatások számának emelkedése, az önkormányzati bérlakások lepusztítása és piszkos kezekbe átjátszása számít eredménynek – akkor természetesen Budapesten is láthatóak eredmények. Sokan meg is szenvedik őket.

Ám van ennek a témának egy másik, a kormány által előszeretettel figyelmen kívül hagyott oldala is.

Alig léptünk be a szeptemberbe, de már két kihűléses halálesetet regisztráltak Budapesten. Évről évre százak halnak meg a hideg miatt Magyarországon, vagy azért, mert anyagi okokból képtelenek fűteni otthonukat, vagy azért, mert az utcán töltik ezt az időszakot (is).

Felfoghatatlan, hogy a kormány válasza minderre az, hogy elveszik a teret ezektől az emberektől anélkül, hogy bármilyen értelmes alternatívát kínáljanak rá. A zsúfolt, sokszor nem elégséges szolgáltatásokat nyújtó, forráshiányos, munkaerőhiányos, és egyéb nehézségekkel terhelt hajléktalanszállók erre a feladatra nem alkalmasak. Jobbat pedig sem a kormány, sem az önkormányzatok nem igen kínáltak mindeddig.”