A tisztességes önkormányzatokra vágyó emberek természetesen újra az urnákhoz járulnak

Orbán a 2006-os hatalom-átvételi kísérlet óta megállíthatatlan. Akkor két éve voltunk befogadva Európába. Az a történelmi pillanat volt a demokráciával való szakítás nyilvánvaló és félreérthetetlen pillanata. Az akkor indított terrorral megspékelt nyomulás eredménye lett a 2010-es demokratikusnak látszó hatalomátvétel. Orbán utoljára 2006-ban lett volna megállítható, ha a »hugyos forradalom« hőseit és a vezetőségét szembesítik a törvénnyel és az igazságszolgáltatással. Az akkori kormány nem merte megtenni ezt a lépést. Érthetően, mert attól félt, hogy polgárháború törne ki, ha karhatalmi erőszakot alkalmazna. Most, a fejlemények ismeretében azt hiszem, hasznosabb lett volna az országnak akkor túlesni a nehezén. Annál is inkább, mert már késő, a hívek, illetve a szavazók száma – a diktatúrák természete szerint – stabilizálódott. Elegen vannak és eléggé elvakultak ahhoz, hogy, pajzsra emelve tartsák a nemzetük vezetőjét. Az ország lakosságának túlnyomó többségét reprezentáló ellenzéki pártokkal, szakszervezetekkel és a civil szférával nemcsak beszélő viszonyban nincsenek, egyenesen ellenségnek, külföldi hatalmak ügynökének kiáltják ki őket – s ők ezt igazi demokratikus szelídséggel és teljes politikai tompalátással tűrik, szinte élvezik. Bejárnak a parlamentbe, indulnak a teljesen megmanipulált választásokon, mosolyogva követik Madáchot: küzdenek és bízva bíznak. Pedig nincs már miben és kiben. Orbán igazi feudális uralkodó, főkegyúri jogokat gyakorol, stadiont és dinasztiát épít, közben lop, csal, hazudik. És ezzel ország-világ meg van barátkozva. Hiszen minden választást megnyer és minden médiumban azzal dicsekszik, hogy ő védi az országot, ő védi a kereszténységet és Európát is. Az országtól, a keresztényektől és az európaiaktól.

Barátai vagy szédült fasiszták, vagy keleti despoták.

És most, az egy éven belül második »sorsdöntő« választáson ismét arra kérik az immár egyesült ellenzéki pártok a »gondra bátor okos« lakosságot, hogy járuljon az urnákhoz és válasszon »bölcs honatyákat«, ezúttal az önkormányzatokba. A forrásaikból kiforgatott, hatásköreikben megcsonkított önkormányzatokba. A legutóbbi két kampány és a választások eredménye nem szegte az ellenzék kedvét, hogy részt vegyen a következő macska-egér harcban. Holott tapasztalhatták, hogy a macska mérhetetlenül el van szemtelenedve és el van bizakodva. Nem kétséges, hogy fair keretek között Budapesten (és talán a nagyobb városokban) ki lehetne söprűzni a vén kandúrokat, de tisztességes feltételekről álmodni sem lehet.”