A tigris szárnyai - Hommage à Han Fei-cï (i.e. 280–233)

„Végre egy nagyhatalom, amelyik megérti Magyarország kormányát! Nincsenek kifogásai, nincsenek kétségei, de nem is nagyon érdekli, miféle belpolitikát csinál a magyar kormány. Az egyetértés szinte tökéletes volt Ven Csia-pao kínai és Orbán Viktor magyar miniszterelnök között, legalábbis tökéletesnek látszott. Ez nagyon örvendetes, mert régen lehetett ilyen élménye a magyar, s talán a kínai kormányfőnek is. A gazdasági megállapodások és ígéretek is kecsegtetőek, nagyszerűek és helyesek. Már régóta tudható, hogy ez az évszázad Kínáé lesz, és úgy helyes, ha ezt tudomásul vesszük. Ám engem nem ezek a közhelyek érdekelnek. Pénzen kívül valami mást is hozhatott magával a kínai miniszterelnök. A Fidesz vezérei hónapok óta emlegetik a keleti szelet, talán abban bíznak, hogy az magával ragadhatja és a magasba emelheti őket. »Mert úgy van az, hogyha az íj gyenge, és a nyíl mégis magasra száll, akkor a szél ragadta magával…« (1) No de hagyjuk a nyilakat, amelyekkel úgyis túl sok gondunk akadt az elmúlt évszázadban. Sokkal szebbek és könnyebben is repíti a szél a (papír)sárkányokat, és azok jobban is illenek Kínához.(...)

Vajon a keleti szél gilisztából csinál-e sárkányt, hogy az a felhőkön lovagolhasson, vagy a bölcs kormányzás használja ki a kínálkozó lehetőségeket? Abban az esetben, ha – miként azt egyre többen gondolják a mi országunkban – a kormányzás arra méltatlanok kezében van, akkor sokkal rosszabb lehetőség is van. Ha a keleti szél méltatlanokat emel a felhőkig, az olyan, mintha szárnyakat adnánk a tigrisnek. De »nem szabad a tigrisnek még szárnyat is adni, hiszen akkor repülve fog behatolni a falvakba, úgy ragadja el az embereket és falja fel őket.« Vajon mit sodor magával a keleti szél?”