Divatforradalmár és náci kollaboráns

„A divat változik, a stílus örök”; „A nőnek, aki nem használ parfümöt, nincs jövője.” Két szállóigévé vált mondat Coco Chaneltől, az elegancia megtestesítőjétől, aki a semmiből jutott el a divatbirodalom csúcsára.

Gabrielle Bonheur Chanel száznegyven éve, 1883. augusztus 19-én született egy nyugat-franciaországi kisvárosban, Saumurben. Kisgyermekként szegénységben élt családjával, majd tizenkét évesen, édesanyja halálát követően lánytestvéreivel együtt egy ciszterciek által működtetett árvaházba került. Az aubazine-i zárdában töltött évek markáns nyomot hagytak a divattervezői munkásságán: a keményített gallérok, az apácák öltözéke, az árvaház építészeti stílusa mind visszaköszönt kreációin – sőt, egyes feltételezések szerint a Chanel divatház híres, dupla C-ből álló logóját az árvaház rózsaablakai ihlették. Gabrielle tizennyolc éves korában a moulins-i Miasszonyunk intézetbe került, ott tanult meg varr­ni, először babaruhákat és kelengyéket. Egy ideig azonban úgy tűnt, hogy inkább a színészet és az éneklés felé veszi az irányt; Moulins egyik zenés kávéházában rendszeresen színpadra lépett néhány dallal, köztük a Ki látta Cocót? című sanzonnal – a Coco becenevet is ekkor kapta a közönségtől.