A barátom nélkül soha! – mozikban az év nagy filmélménye, A sziget szellemei

Muray Gábor írása a Mandiner hetilapban

Tizenhárom évvel ezelőtt, szinte ezen a napon, éppen kinyitottam a bed & breakfast ablakát, és bezuhant az óceán. Galway. Sirályrikácsolás és a  hullámverés andalító hangja töltötte meg a kis hotelszobát, és ahogy kihajoltam a parti szálló ablakán, egészen az Aran-szigetekig elláttam.

a kéknek valami olyan tónusában, amit Magyarországon nem is ismerünk. Nemsokára már a helyi hajózási társaságok menetrendjeit böngésztük, hogyan is lehetne eljutni az Aranok egyikére, Inishmaanra, Inisheerre vagy Inishmore-ra.

Utóbbin forgatta az Erőszakikkal (In Bruges) berobbant Martin McDonagh A sziget szellemeit, a hét premierfilmjét, amely nemrég aratott a Golden Globe-on, és amelynek legalább annyira főszereplője ez a táj, mint az Erőszakikkal legendássá lett duó, Colin Farrell és Brendan Gleeson kettőse.

Az egyszerre végtelenül nyitott és végtelenül zárt, kék és zöld és sziklaszürke táj. A bejárhatatlanul tágas óceánnal behatárolt, kőfalakkal labirintusszerűen tagolt, ősi sziget domborműve.

Hadd zuhanjon rá az emberre a nyugatír partvidék végtelensége, ahogy rám tizenhárom éve az ablakon át az a sirályrikácsolás, mert ennek a súlyos horizontnak az átélése kell ahhoz, hogy megértsük a mcdonagh-i figurákat, akiket hol fölemel, hol alámerít az orkán a létezés tengeróceánjában.

1920 környékén járunk egy aprócska ír szigeten, a fiktív Inisherinen,

de a csetepaté maga láthatatlan legyen. Itt él a kissé egyszerű, de jóságos Pádraic (Farrell) Jenny nevű szamarával és a világot a könyvek által megismerni vágyó nővérével, Siobhánnal (Kerry Condon). Pádraic minden délután kettőkor kopog barátja, a hegedűs Colm (Gleeson) ajtaján, hogy aztán óraműpontossággal legurítsák sötét pintjeiket a sziget egyetlen kocsmájában.

Egy nap Colm nem válaszol Pádraic invitálására, sőt közli, hogy elég volt a barátságából, ezután idejét és figyelmét a fecsegés helyett a hegedűművészetnek szeretné szentelni. Mert mi is a feladat: jóságosnak lenni és megfelelni az egyes emberi kötelékeknek vagy maradandót alkotni az emberiségnek?

Colm nem tréfál, csökönyösebb, mint Pádraic szamara, és

S mint azt McDonagh életművéből sejteni lehet, el is megy.

Feltűnik a sziget jövőbelátó vén banyája, valamint Inisherin félnótása, az erőszakos helyi rendőr együgyű, mégis lényeglátó fia (Barry Keoghan félelmetes alakítása), és ahogy tágul a horizont, látjuk meg a festői tájban élő ember hétköznapi kínját, a bezártságból fakadó őrületét és elvágyódását.

A felfoghatatlan tágasságban élő beszűkült kisközösség nem új téma, de A sziget szellemei továbbmegy az alapszituációnál, McDonagh a legnagyobb drámaírókhoz méltó módon,

Az elismertség iránti vágyról, a művészlétről és általánosságban az emberi létezésről.

McDonagh Londonban született ír szülőktől, és mindig is az ír néplélek dúvadságai érdekelték. Már korai színházi darabjai is ebből a megrendítő tájból indultak, és most egyértelműnek tűnik, hogy A sziget szellemei lett a nagy mestermű. A csúcs, ahová az alkotó végül felért, és ahol megpihenhet, mint Colin Farrel az inishmore-i Dún Aonghasa szirtjein.

A sziget szellemei. Martin McDonagh filmje. Január 26-ától a mozikban

Nyitókép: Fórum Hungary