Van mit ünnepelni

Csisztu Zsuzsa írása a Mandiner hetilapban.

A hazai parasport felépítésének rendszerbe kódolt nehézségét jelentette korábban, hogy mind a szurkolók, mind a támogatók szemében szinte csak négyévente létezett a parasport. Legalábbis figyelem, sőt támogatási finanszírozás is szinte csak a paralimpiákat követően érkezhetett a szereplőkhöz, a köztes években nehezen boldogult a szakág leginkább a forráshiány okozta hétköznapi nehézségek miatt. Ezeken a kilengéseken alapjaiban változtatott a Magyar Paralimpiai Bizottság 2015 óta már a második ciklusát töltő vezetősége. A Szabó László irányította testület igyekezett finanszírozásában, versenyszervezésében és a felkészülések szakmai irányításában is kiegyensúlyozott alapokra helyezni a sokféle fogyatékossággal élő sportolót összefogó ernyőszervezetet. Az átalakítás tavaly a tokiói paralimpián hozta meg az átütő sikert.

A 38 sportolót számláló magyar csapat az éremtáblázat 17. helyén végzett 16 medállal. A 7 arany-, 5 ezüst- és 4 bronzérmet hozó tokiói szereplésünk értékét mutatja, hogy az előttünk végző országok közül egyedül Hollandia mérhető hozzánk lakosságszámban, a többiek sokkal nagyobb léptékűek. „Furcsa, korábban sosem tapasztalt helyzetbe kerültünk a múlt év végén, hiszen nem négy-, hanem hároméves felkészülési ciklus kezdődött a 2024-es párizsi paralimpiai játékokig – mondja Szabó László, az MPB elnöke a Mandinernek. – Minden lerövidült és felgyorsult, az idei esztendő nem felkészülési, hanem már a kvótákért zajló, kiélezett küzdelmeket hozó év lett.”