A költészet a szükséges fölösleg

Győrffy Ákos írása a Mandiner hetilapban.

A 2019-ben tragikusan fiatalon meghalt Térey János életműve az utóbbi három évben is látványosan gazdagodott. Igaz, haláláig sem tartozott a szűkszavú szerzők közé, mert mennyiségileg is impozáns mindaz, amit ránk hagyott. Verseskötetek, drámák, novellák, műfordítások – Térey szinte minden műfajban képes volt maradandót alkotni. A posztumusz verseskötet (Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba) és önéletrajz (Boldogh-ház, Kétmalom utca) után nemrég összegyűjtött interjúi is megjelentek Szükséges fölösleg címmel. S hogy mit ért a szerző szükséges fölösleg alatt? Egyik interjúban így beszél erről: „Azt szoktam mondani, hogy a költészet a szükséges fölösleg: az a bizonyos kulturális kincs, ami nélkül boldogan él az emberek milliárdjainak zöme. Viszont azok a kevesek, akik szemük előtt tartják a verset, ugyanúgy boldogok vele, mint más a kártya- vagy futballszenvedélyével, mind a mai napig.” Térey tehetséges és hatásos nyilatkozó volt, ami külön műfaj, és ez majdnem olyan ritka, mint az igazán jó költő. Ebben a vaskos, több mint nyolcszáz oldalas kötetben a nyomtatásban megjelent interjúit olvashatjuk, de közel sem mindet. Azonban ebből a bőséges keresztmetszetből is jól látszik, mennyire szerteágazó volt Térey érdeklődése, illetve az is, hogy ez az érdeklődés milyen gazdag ismeretanyaggal párosult. A kötetben szereplő legkorábbi interjú 1993-ban készült, a legutolsó pedig 2019-ben, nem sokkal a halála előtt. Különös és rendhagyó, hogy már az 1993-ban készült interjúban is szinte ugyanazt a Téreyt látjuk és olvassuk, mint negyedszázaddal később. Szellemes, szellemesen cinikus, lényeglátó és határozott ez a hang. Azonnal reflektál mindenféle aktuális eseményre, ismeri a popkulturális jelenségeket is, értelmezi is őket, alig van belőle valami a költőknek tulajdonított gőgből és elzárkózásból. Térey egyszerre élt az aktualitásban és a hagyományban, ez látszik a beszélgetésekben. De persze látszik itt még sok minden más is. Nem utolsósorban az egyes alkotások keletkezésének háttere, a „műhelytitkok”, az a szellemi és kulturális közeg, amelyben a művek megszülettek. Ahogy ő maga mondja: „Ihlet, tudás, utánajárás és tömérdek munka eredménye minden egyes mű. Éppen ezért kedvenc elfoglaltságom nem maga az írás, mert hihetetlenül fárasztó. Sokkal jobban szeretem az írás előkészületeit.” Ezekről az előkészületekről tudhat meg sok mindent az olvasó. De van ennek a könyvnek egy másfajta hozadéka is. Térey mondataiból kirajzolódik a rendszerváltás utáni Magyarország szellemi és kulturális életének egy meghatározó szelete, mégpedig egy olyan ember tekintetén keresztül, aki kétségkívül az utóbbi évtizedek irodalmának egyik meghatározó egyénisége volt.