Azok akarunk maradni, akik vagyunk

Elnök úr, polgármester úr, professzor úr, szenátor úr, kedves barátom, Visy Zsolt, kedves barátaim!

Mindenekelőtt köszönet mindazoknak, akik ennek a szobornak a létrehozásában, elhelyezésében szerepet játszottak. Akik lehetővé tették a mai különleges, mind a két nemzet, sőt egész Európa szempontjából lényeges eseménynek a megrendezését. És köszönet azért legfőképpen, hogy itt lehetek, és ha már itt vagyok – voltaképpen ezt a kora hajnali utazást nem azért határoztam el, hogy megismételjem mindazt, ami már előttem elhangzott, hiszen a legfontosabb gondolatok Hunyadi Jánosról már jelentős részben elhangzottak –, néhány általános következtetést kísérlek meg levonni.

Hunyadi János valóban a nemzeti történelmünk és Európa történelmének óriása. Nélküle nagy valószínűséggel sem a magyarok, sem a románok, sem más európai nemzetek nem lennének ugyanazok, mint amik, mert nélküle máshogy alakult volna az európai történelem. Ez az, amit mindenek­előtt köszönünk Hunyadi Jánosnak. A származásáról a történészek vitái biztosan tovább fognak folyni, de ami engem illet, a származásnak, különösen Európának ezen a táján, olyan különlegesen nagy jelentőséget nem tulajdonítok. Mi magyar szempontból Ady Endre soraival értünk egyet, aki azt mondta: „Kitárul afelé karom, / Kit magyarrá tett értelem, / Parancs, sors, szándék, alkalom.” Sok más nagy magyar költőt, József Attilát is lehetne még idézni.