António Guterres, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára a minap A közös értékek alkonya címmel jelentette meg rövid eszmefuttatását. Arról értekezik, hogy a globális kormányzás éppen abban a pillanatban vall kudarcot, amikor a világnak össze kellene fognia a globális problémák megoldásáért. „Reformokra lesz szükség, ha meg akarjuk valósítani közös elképzeléseinket, amelyeket a béke, a fenntartható fejlődés, valamint a mindenkit megillető emberi jogok és méltóság közös világszintű céljai jelentenek.” Azt, hogy mi a béke, a fenntartható fejlődés és az emberi jogok, még csak-csak el tudjuk képzelni. De miért van szükség a méltóság emlegetésére?
Az emberi méltóság fogalma az egyik legsúlyosabb képmutatás a modern jogrendszerekben. Számos nyugati ország alkotmánya kimondja az emberi méltóság sérthetetlenségét. Első olvasatra ez nemes és emelkedett gondolat. Azonban nem kell túl sokat gondolkodnunk, hogy két zavarba ejtő kérdéssel szembesüljünk e kijelentés kapcsán. Egyrészt: miért hazudunk az emberi méltósággal kapcsolatban? Egyértelmű, hogy az emberi méltóság sérelmet szenvedhet, ahogy sajnos nap mint nap megtörténik. Másrészt: ha komolyan vesszük is a tényellenes állítást az emberi méltóság sérthetetlenségéről, minek kell foglalkoznunk vele? Ha valami sérthetetlen, miért törődjön vele a jog? Ugye, nem is olyan egyszerű problémák ezek?