Aequalitas non parit bellum, azaz egyenlő felek között nem tör ki háború – tartja a latin bölcsesség. Oroszország katonai agressziója Ukrajnával szemben erősíti a mondás igazságát: egy masszív túlerőben lévő hadsereg indított támadást a gyengébb ellen. Hogy mégsem következett be az, amivel a szakértők számoltak, és Oroszország nem tudta dűlőre vinni háborúját néhány napon belül, annak sok oka van. Az egyik jelentős tényező minden bizonnyal az, hogy a tűzerő fizikai valóságával szemben nagyon hamar ukrán túlerő bontakozott ki a modern hadviselés fontos harcterén, a közösségi médiában. Ennek jelentősége pedig jócskán túlmutat a kibertér keretein.
A kommunikáció digitális vívmányainak meghatározó társadalmi szerepe most különösen kiélezett helyzetben mutatkozik meg. Nem újdonság, hogy az információáramlás és a dezinformálás tétje a szokásosnál is jóval nagyobb háború idején, ahogy az sem, hogy a közösségi médiának ma már e tekintetben is óriási a befolyása. Az eddigi történésekből az látszik, hogy a támadó orosz fél jelen helyzetben nem tud hatékonyan élni a modern kommunikációs eszköztárral, az országukért küzdő ukránok viszont nagyon otthonosan mozognak ezen a harctéren.
Nyilván nem arról van szó, hogy Oroszország ne mérte volna föl a közösségi média jelentőségét, hiszen éppen ő kezdte talán a leghamarabb használni államilag irányított félretájékoztatásra. Sokkal inkább e harctér kiélezett helyzetben bekapcsoló működési mechanizmusaival nem számolt kellőképpen. Egyfelől ahogy békeidőben, úgy háborúban is jóval kontrollálhatatlanabbul terjedhetnek a kommunikációs narratívák ezeken a csatornákon. Hiába a lebombázott tévétorony, ha az ukrán elnök Twitter-fiókját követők száma egyik napról a másikra 300 ezerről 5 millióra ugrik. Radikálisan erősebb a világ közvéleményére gyakorolt hatás is: a világ vezetőinek és vezető cégeinek küldött közvetlen felhívások a háború borzalmait érzékeltető személyes videókkal, beszámolókkal együtt rendkívül hatásos elegyet alkotnak. Nem is beszélve az emberek tízmillióiban azonnal szimpátiát keltő felvételekről, mint például a nyugalom perceiben Michael Jackson-táncot lejtő ukrán katona TikTok-videójáról.
Másfelől viszont pont hogy a rendszerekben működő kontroll lehetősége zúzta szét Oroszország esélyeit a közösségi média harcterén. A legnagyobb nyugati platformok – a Facebook, a Google, a YouTube, a Twitter – a háború kirobbantása után gyorsan reagáltak, és letiltották az orosz állami propaganda terjesztésére használt oldalakat. A korábban orosz célokat is jól szolgáló kommunikációs csatornák azonnal veszélyes ellenféllé váltak, amit jól mutat, hogy Oroszország a betiltásukkal válaszolt. Az orosz elnök egyébként is minden erővel igyekszik javítani saját narratíváinak otthoni esélyeit: súlyos börtönbüntetés várhat arra, aki a hivatalos értelmezésekkel szemben magyarázza a történéseket, így például háborúnak hívja a háborút.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A miniszterelnök politikai igazgatójaszerint Brüsszel tervezett lépése a háború elmélyítését és hosszú távú pénzügyi terheket jelentenének Magyarország számára.
Moszkva szerint vagy tárgyalással, vagy erővel, de cél érnek Ukrajnában.
A forrásokat valahogy meg kell oldani, különben Ukrajna még rosszabb helyzetbe kerül a tárgyalások során.
Ahhoz nincs kedvem, de szívesen beszélgetek vele a háborús őrületről, a bevándorlók szétosztásáról és a Tisza által tervezett megszorításokról.
Menczer Tamás kiemelte, hogy Orbán Viktor azért küzd most Brüsszelben, hogy Magyarország mindebből kimaradjon.
Európa rekordösszegű védelmi tervekkel készül a konfliktusokra, ám egy friss elemzés szerint stratégiai, politikai és erkölcsi értelemben sincs készen a háborúra.
A Hertha drukkerei remélik, méltó búcsúztatásban részesítik majd a magyar szakembert.
Az ENSZ hangsúlyozza: a tartós visszatéréshez nagyszabású újjáépítésre és munkahelyekre lenne szükség.
