Zelenszkij ördögi tervvel rukkolt elő: vásárolni akar, és velünk fizettetné ki

Trump nem nyújt új katonai segítséget, ezért Kijev engedélyt kér az Egyesült Államoktól, hogy Európán keresztül vásárolhasson fegyvereket.

Aequalitas non parit bellum, azaz egyenlő felek között nem tör ki háború – tartja a latin bölcsesség. Oroszország katonai agressziója Ukrajnával szemben erősíti a mondás igazságát: egy masszív túlerőben lévő hadsereg indított támadást a gyengébb ellen. Hogy mégsem következett be az, amivel a szakértők számoltak, és Oroszország nem tudta dűlőre vinni háborúját néhány napon belül, annak sok oka van. Az egyik jelentős tényező minden bizonnyal az, hogy a tűzerő fizikai valóságával szemben nagyon hamar ukrán túlerő bontakozott ki a modern hadviselés fontos harcterén, a közösségi médiában. Ennek jelentősége pedig jócskán túlmutat a kibertér keretein.
A kommunikáció digitális vívmányainak meghatározó társadalmi szerepe most különösen kiélezett helyzetben mutatkozik meg. Nem újdonság, hogy az információáramlás és a dezinformálás tétje a szokásosnál is jóval nagyobb háború idején, ahogy az sem, hogy a közösségi médiának ma már e tekintetben is óriási a befolyása. Az eddigi történésekből az látszik, hogy a támadó orosz fél jelen helyzetben nem tud hatékonyan élni a modern kommunikációs eszköztárral, az országukért küzdő ukránok viszont nagyon otthonosan mozognak ezen a harctéren.
Nyilván nem arról van szó, hogy Oroszország ne mérte volna föl a közösségi média jelentőségét, hiszen éppen ő kezdte talán a leghamarabb használni államilag irányított félretájékoztatásra. Sokkal inkább e harctér kiélezett helyzetben bekapcsoló működési mechanizmusaival nem számolt kellőképpen. Egyfelől ahogy békeidőben, úgy háborúban is jóval kontrollálhatatlanabbul terjedhetnek a kommunikációs narratívák ezeken a csatornákon. Hiába a lebombázott tévétorony, ha az ukrán elnök Twitter-fiókját követők száma egyik napról a másikra 300 ezerről 5 millióra ugrik. Radikálisan erősebb a világ közvéleményére gyakorolt hatás is: a világ vezetőinek és vezető cégeinek küldött közvetlen felhívások a háború borzalmait érzékeltető személyes videókkal, beszámolókkal együtt rendkívül hatásos elegyet alkotnak. Nem is beszélve az emberek tízmillióiban azonnal szimpátiát keltő felvételekről, mint például a nyugalom perceiben Michael Jackson-táncot lejtő ukrán katona TikTok-videójáról.
Másfelől viszont pont hogy a rendszerekben működő kontroll lehetősége zúzta szét Oroszország esélyeit a közösségi média harcterén. A legnagyobb nyugati platformok – a Facebook, a Google, a YouTube, a Twitter – a háború kirobbantása után gyorsan reagáltak, és letiltották az orosz állami propaganda terjesztésére használt oldalakat. A korábban orosz célokat is jól szolgáló kommunikációs csatornák azonnal veszélyes ellenféllé váltak, amit jól mutat, hogy Oroszország a betiltásukkal válaszolt. Az orosz elnök egyébként is minden erővel igyekszik javítani saját narratíváinak otthoni esélyeit: súlyos börtönbüntetés várhat arra, aki a hivatalos értelmezésekkel szemben magyarázza a történéseket, így például háborúnak hívja a háborút.