Egy tudomány-népszerűsítő emlékezete

Gózon Ákos írása a Mandiner hetilapban.

Gimnáziumi éveim alatt elég korán eldöntöttem, hogy bölcsészpályára készülök. Egyértelműnek látszó humán beállítottságú elhatározásomból csak két, akkor újdonságnak számító, máig meghatározó olvasmányélményem billentett ki egy-egy emlékezetes pillanatra. Az egyik Sir David Attenborough Élet a Földön című könyve volt. A másik pedig Hámori József népszerű, agykutatási témájú kötete Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal címmel. A két műben már diákként is azt találtam izgalmas közös pontnak, hogy milyen bölcsen, komplexen, ugyanakkor kristálytisztán, érthetően írják le az Élet (így, nagybetűvel) bonyolult összefüggéseit.

Hámori József jobb és bal agyféltekéről, ezek különböző feladatairól, működéséről szóló könyvének már a bevezető gondolata is megragadott: „A kétféle módon működő tudatból létrejött emberi személyiségre az 1 + 1 = 2 képlete éppúgy nem érvényesíthető, amiként a véges és végtelen mennyiségek sem adhatók össze.” Az emberi agy szerkezetének és plaszticitásának – vagyis az egyén élete során az anatómiai és funkcionális változásra való képességének – a bemutatásához Hámori professzor mindig szívesen alkalmazott a fent idézetthez hasonló, filozófiai ihletésű magyarázatokat. Népszerűsítő előadásai során előszeretettel utalt például a 4–5. században élő Szent Jeromos híres mondására: „tévedni emberi dolog” – ugyanis azt hangsúlyozta, hogy az ember tévedéseken és azok korrekcióin keresztül képes arra, hogy agya, idegrendszere, magatartása optimális módon differenciálódjék, változzék.

Hámori József 1932. március 20-án született Fegyverneken. Sokszor mesélte, hogy klasszikus műveltségen alapuló megnyerő stílusát gyerekkori könyvszeretetének, az olvasás iránti vágyát pedig leginkább talán magyar–történelem szakos tanárként végzett édesanyjának, no meg a polgári otthonhoz akkoriban szorosan hozzátartozó családi könyvtáruknak köszönhette. Gyerekként még leginkább a történelem érdekelte, aztán a budai ciszterci gimnáziumban megismerte az evolúció elméletét, s az vitte egyre közelebb a biológiához. Édesapja nyomdokán orvos szeretett volna lenni, de 1950-ben, amikor érettségizett, az államhatalom nem támogatta az orvosi hivatás „dinasztikus” továbbvitelét, így biológus szakra vették fel a Szegedi Tudományegyetemre, majd két év után Budapesten folytatta tanulmányait, s az ELTE Természettudományi Karán szerzett diplomát.

Ekkor következett élete meghatározó fejezete: Pécsett, az orvosi egyetem anatómiai intézetében kezdhette a pályáját, az úgynevezett Szentágothai-iskolában. Szentágothai János az általa létrehozott szellemi műhelybe olyan kiváló fiatal kutatókat gyűjtött több nemzedéken át, akik aztán később is összetartó tudóshálózatot alkottak. Hámori József mindig nagy elismeréssel beszélt mesteréről. Bevallottan imponált neki a megkérdőjelezhetetlen szakmai tekintélye mellett legendás retorikai tudása. Mindkettőt sikerrel sajátította el maga is.