Egy dolgot biztosan megmutattak a brit belpolitika nehezen követhető fordulatai: a nemzetállami demokráciákban a szuverenitás végső letéteményese a parlament. Erre az Egyesült Királyság rendszere a leglátványosabb példa.
Érdekes helyzet állt elő a londoni törvényhozásban, amikor pár nappal a parlamenti munka felfüggesztéséről szóló miniszterelnöki kezdeményezés után összeomlott a Konzervatív Párt többsége az alsóházban. Ezzel pont az a forgatókönyv valósult meg átmenetileg, amelyet Boris Johnson kormányfő a felfüggesztéssel el akart kerülni: a törvényhozás jogalkotás révén gördített akadályt a megegyezés nélküli (no deal) brexit október 31-ei megvalósítása elé. Ezzel a brit törvényhozás megmutatta, hogy továbbra is megkerülhetetlen a szuverenitás szempontjából.
Az Institute for Government (mely nevével ellentétben nem kormányzati intézmény) augusztusban kiadott részletes elemzésében még amellett érvelt, hogy az egyezség nélküli brexithez a kormánynak nem lesz szüksége a parlament jóváhagyására. Ezt a szerzők azzal magyarázták, hogy a kormány határozza meg a törvényhozás jogalkotási naptárát, így a no dealt ellenző képviselőknek nem sok lehetőségük lesz arra, hogy megakadályozzák. A prognózis csak kivételes fejleményként számolt azzal az eshetőséggel, hogy jogalkotás vagy bizalmatlansági indítvány révén ez mégis megoldható. Pedig ez történt. Miután huszonegy tory képviselő átszavazott, egy pedig váratlanul át is ült a Liberális Demokratákhoz, a parlament legerősebb eszközével, a jogalkotással élve teljesen új helyzetet teremtett. Még akkor is, ha Jacob Rees-Mogg, a kormány parlamenti ügyeiért felelős brexitpárti képviselő közben elhíresült testtartásával fejezte ki nemtetszését.
Johnson 35 százalékos támogatásra számíthatna, ami a brit választási rendszerben komoly reményekre adhat okot
Ebben az új helyzetben Johnson előre hozott választás kiírását kezdeményezte, amihez első körben természetesen nem kapta meg a kétharmados többséget. A korábban szintén előre hozott választás mellett érvelő ellenzéknek két oka is volt elutasítani az indítványt. Egyfelől a no dealt megtiltó törvényjavaslat szentesítését féltették, másfelől pedig az aktuális közvélemény-kutatásokban a toryk vezetnek, Johnson 35 százalékos támogatásra számíthatna, ami a brit választási rendszerben komoly reményekre adhat okot. Az ügyben viszont az a legérdekesebb, hogy a parlament felfüggesztésével kapcsolatos javaslat mögötti eredeti motiváció éppen az lehetett, hogy a feloszlatás eszköze elődeitől eltérően már nem állt Johnson rendelkezésére. Így lehet, hogy kerülő úton, de végül elérheti fő célját. Igaz, most már egy no dealt megtiltó törvényt is semlegesítenie kell, ha tartani akarja magát keményvonalas brexitpolitikájához.
A fentiek fényében érdemes még egy pillantást vetni a parlament felfüggesztése körüli vitára. Az úgynevezett prorogation a politikai ellenfelek démonizálási kísérletei ellenére sem lépi túl a brit alkotmányosság kereteit – mutat rá Magyarics Tamás, az ELTE Amerikanisztika Tanszékének egyetemi tanára. A parlamenti működés felfüggesztése a játékszabályokon belül mozog, a miniszterelnöknek van rá lehetősége. Ezt a logikát követte egyébként az az edinburgh-i bíróság is, amely a múlt héten visszautasította a felfüggesztés érvénytelenítéséről szóló keresetet. Lord Doherty bíró szerint nem lehet beszélni a jog uralmának megsértéséről, mivel politikai természetű döntésről van szó. „A parlamentnek magának kell irányítania saját eljárásait, és eldönteni azt, hogy mikor ülésezik. Ezeket a döntéseket a felfüggesztés előtt, illetve annak lejárta után is meghozhatja” – idézi a bírót a The Guardian.
A 19. és a 20. század során egyébként több miniszterelnök is élt a felfüggesztés lehetőségével. 1948-ban például a munkáspárti Clement Attlee kezdeményezte a felfüggesztést annak érdekében, hogy letörje a Lordok Házának ellenállását egy, a felsőház hatásköreit tovább korlátozó törvényjavaslat kapcsán. Érdekes az a Lord Pannick által Johnsonnal szemben megfogalmazott kritika is, hogy éppen egy „kritikus időszakban” kívánja ilyen hosszú időre felfüggeszteni a parlament működését. Az efféle kezdeményezéseket ugyanis jellemzően éppen mindig egy kritikus helyzet előzte meg. Az pedig, hogy az előre hozott választás sem jelenthet megoldást, éppen annak a következménye, hogy 2011 óta hatályos az úgynevezett Fixed-term Parliaments Act, amely szerint csak kétharmados támogatottság mellett lehet előre hozott választást kiírni. Így jelenleg épp a parlamenti működés garanciái jelentik a probléma megoldásának legnagyobb gátját is egyben.
Röviden megjegyzem
Ultima ratio
Johnson valószínűleg éppen azért nyúlt korábban a törvényhozás felfüggesztésének eszközéhez, mert előre hozott választást már nem kezdeményezhetett saját hatáskörben. Ezt 2010 óta ugyanis kétharmados parlamenti támogatáshoz köti a jogszabály.
Mit tehet a királynő?
Az államfőnek hagyományosan nincs nagy mozgástere ilyen esetekben. Arra a 18. század eleje óta nem volt példa, hogy egy uralkodó nem hagyott jóvá egy kormányzati kezdeményezést. Ugyanakkor valószínűsíthető, hogy Johnson már korábban egyeztetett a királynővel, mivel nehezen feltételezhető, hogy egy ilyen horderejű lépés kapcsán egyik pillanatról a másikra kész tények elé állították volna II. Erzsébetet.
Felfüggesztések sora
A brit parlament felfüggesztésének gyakorlata nagyon régre nyúlik vissza. Élt ezzel a joggal
I. Erzsébet 1559-ben és I. Jakab is 1608-ban, bár az ő esetében a politikainál nyomósabb érv magyarázta a lépést: tífuszjárvány tört ki Londonban. A balvégzetű I. Károly királyra szoktak ezzel kapcsolatban negatív példaként utalni, aki nagyban hozzájárult a polgárháborús állapotok kialakulásához azzal, hogy 1629-ben tizenegy évre felfüggesztette a parlament működését.
Jacob Rees-Mogg: a két lábon járó konzervativizmus – Szilvay Gergely írása a mandiner.hu-n.
Címlap: FOTÓ: SHUTTERSTOCK / HORVÁTH BOTOND
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
A brit miniszterelnök azzal fenyegetőzött, hogy lefoglalja az orosz hajókat, ám Vlagyimir Putyin egyetlen húzással kártyavárként döntötte össze a londoni kardcsörtetést.
Már saját párttársai sürgetnek bizalmatlansági indítványt a balos brit miniszterelnök ellen.
Elképesztő eszközöket használnak egyszerű állampolgárok elhallgattatására.
Tusk új liberális ügyészsége sorra emel vádat a jobboldali vezetők ellen, a PiS pedig politikai leszámolást emleget.
Lassan mindenki azt gondolja, amit Magyarország mond tíz éve.
Egy igazi klasszis, akit fillérekért fognak eladni.
A nemzeti össztermékük 0,25 százalékáról lenne szó.
Arra is fény derült, mit tervez a kormány az Ukrajnából érkező élelmiszerekkel és hogyan alakítaná át az agrártámogatásokat.
