Mint mondta, helytelen Lindner érvelése, amely szerint a speciális alapokon keresztül beáramló pénz különbözik a szokásos adósságtól, amely növelheti az inflációt.
„A speciális alapok esetében az állam ugyanúgy hitelt vesz fel, így szövetségi adósságnak számítanak akkor is, ha másképpen nevezik el” – mutatott rá, hozzátéve, hogy
a német kormány nyugtalanítóan sűrűn él a speciális alapok lehetőségével, amelyek fölül viszont hiányzik a parlamenti felügyelet.
„A szövetségi költségvetésre az egységesség elve vonatkozik, vagyis teljesen átláthatónak kell lennie mind a parlament, mind a közvélemény számára” – tette hozzá Kay Scheller, hangsúlyozva, hogy az alapok eddig is nagy száma (2020-ban huszonhat ilyen alap létezett) miatt ez egyre nehezebb.
A CDU nem kér az árnyék-költségvetésből