"Egymillió ember: durván ennyien élnek Birminghamben. Ugyanennyi Edinburgh és Cardiff lakossága összesen. De mondhatnánk azt is, hogy Plymouthban, Southamptomban, Blackpoolban és Belfastban összesen. Továbbá, valamivel egymillió külföldi polgár mutatott fel vízumot tavaly azért, hogy az Egyesült Királyságban élhessen.
(…)
Amikor a szavazókat 2016. június 22-én megkérdezték arról, hogy „Ön szerint, ha kilép az EU-ból, nagyobb, vagy kisebb mértékű bevándorlás irányul majd Britannia irányába?”, 3 százalék vélte úgy, hogy nagyobb, 60 százalék pedig úgy, hogy kevesebb. A rekordmértékű bevándorlás soha nem tartozott a »Brexit-jutalékok« közé. Senki sem várta, senki sem egyezett bele. Mégis, itt vagyunk.
(…)
Mindezt előre tudhattuk. (…) A népszavazás előtt már megvolt a »kontroll« az EU-n kívüli migrációra vonatkozóan, a kormányzat pedig elkötelezett volt amellett, hogy évi 100 ezer fő alá csökkentsük a migráció nettó értékét – mégis, a számok magasan maradtak. Ez azért van, mert valahányszor ez felmerült, a lobbisták, a liberális véleményvezérek és a növekvő bevándorlás és a növekvő teljes GDP közötti kapcsolatot megtörni kelletlen Kincstár képviselői (…) durva ellenkezésbe kezdtek.