Azok közé akarok tartozni, akik azt mondják: „orosz hadihajó, húzz a faszba!”

„Ljuba Jakimcsuk 2014-es versének 2022 Magyarországán van pár különösen erős sora. Nyilván azért választottam, mert fiatal, nő és ukrán, és ha már krétázott versekkel provokálok, az hadd legyen tényleg erős. Ma nekem itt a szövegéből az a leghangosabb, számomra az a legfontosabb kérdés, hogy megkönnyítjük-e a hatalom dolgát? Megtesszük-e azt a szívességet, hogy elmegyünk, feladjuk, csak a magunk dolgával törődünk, hogy eleve megépítjük sejtfalakból a határkerítést magunk és a valóság közé? Vagy van-e esélye az állhatatosságnak?

Törődünk-e az emberi életekkel? Elég lesz-e a fejünk elfordítására, a szemünk behunyására, a saját fájdalomcsillapításunkra ráfogni, hogy az már béke? Kivárjuk-e míg robban? Azt mondod, nincs elég bizonyíték? Nincs elég vér? Te hogy alszol? 

»Minek tüntetnek? Úgyse változik semmi!« – mondta a néni, aki elment mellettem, míg térdeltem a szöveg fölött. Szerintem igenis változik. Szerintem sosem késő beállni azok mellé, akik ma – még Oroszországban is, ahol 15 év börtön jár ezért – az igazi békét követelik, ami nem azonos azzal, hogy elállunk az agresszor útjából. 

A költészet napja van. Nem érdekel, hogy van-e értelme, pontosabban nem érdekelnek, akik szerint nincs. Azok közé akarok tartozni, akik azt mondják: »orosz hadihajó, húzz a faszba!« vagy fárszi nyelven szavalnak szerelmes verseket. 
Nem azért, mert azt hiszem, vagy azt hazudom, hogy csak madarak szállnak el fölöttünk. Hanem mert pontosan tudom, hogy akárhányan vagyunk is, valahogy át kell mentenünk a nyelvet, ami nem újbeszél, a fogunkban tartva, ha azt akarjuk, hogy valaha egyszer legyen hazánk.

»Ljuba Jakimcsuk: Hogyan öltem

csak a telefon maradt, hogy a családommal kapcsolatot tartsak
s a családommal kapcsolatban mindent lehallgatnak
tudniuk kell, hogy inkább anyám vagy apám szeretem
jajgató nagyanyám betegségéről nekik is tudniuk kell 
kiváncsi fülekkel hallgatják a húgom míg a pasijáról mesél 
és tudják már, hogy a pasija az én pasim volt nemrég
vérrokonommá lesz most minden telefonos kapcsolatom
hallgatják a vérem, mert hallható
hány százalék benne az ukrán,
a lengyel, az orosz és hogy van-e benne zsidó
és tudniuk kell, hogy kinek adtam vért, életet, erőt
hogy a hemoglobin-szintem zuhant-e le vagy a tető
és volna-e módjuk határkerítést húzni sejtfalból
kit enged át félig áteresztő hártyám
anyám apám húgom nagyanyám
átléphetetlen sírhalmok ezrei anyám és köztem
a levegőben lövedékek ezrei apám és köztem
nem hihetem, nem hazudhatom, hogy csak madarak szállnak fölöttem
kapanyél feszül a zárt ólom pinceajtónak húgom és köztem
ima feszül nagyanyám és köztem
annyira egyszerű telefonon tartani a kapcsolatot a családdal
fizetni a számlát nyugtatókkal és álmatlansággal
részegítő hallgatni, ahogy a másik vére a fejhallgatón dobol
az enyém pedig golyóvá sűrüsödik
durr!«

2014. augusztus”

Nyitókép: Facebook