Soha nem fogom megbocsájtani, amit a szégyenfiúk ezekben az időkben műveltek

2022. március 8. 19:27

Schilling Árpád
Facebook
A miniszterelnök neve állt a lista tetején, és alatta a miniszterek.

„Álmomban egy betonoszlopot láttam, amelyre azok nevét vésték fel, akik Putyint és az orosz haderőt éltették, a hazájukat védőket átkozták, a menekülőket meg magukra hagyták. Igen, se helyet nem adtak nekik, se ételt, se tolmácsot, se orvost. És nem csak most mulasztották el a segítséget, de sohasem segítettek senkinek, akinek szüksége lett volna rá, pedig volt hozzá hatalmuk, pénzük, emberük és eszközük. Mégsem tették. Soha.

Nem is oszlop volt az, inkább valami fal, a Kossuth téren állt, és éjjel-nappal látogatták az emberek, hogy újabb és újabb neveket véssenek föl rá: a gyilkosoknak segítkezők nevét, a hazugokét, a kegyetlenekét. A miniszterelnök neve állt a lista tetején, és alatta a miniszterek, az államtitkárok, a tanácsadók, a médiamunkások, az egységes és kegyetlen politika haszonélvezőinek és éltetőinek a neve. Szép sorban, egymás alatt és mellett.

A falat olykor vörös festékkel öntötték le, mert a listán szereplők kezéhez vér tapadt. A civilek segítettek, akár életük árán is, mert a civilek ugye így szokták. A hatalom azonban lapított és tolta a propagandát. Végül a fal megtelt névvel, és ahogy a vész elvonult, a bűnös kormányt megbuktatták: átkozottak lettek azok a nevek. Idővel mindenki kívülről fújta a listát: ők azok, akik szégyent hoztak ránk, akik miatt a magyarokat önző és érzéketlen embereknek ismerte meg a világ.

Ezek az emberek aztán bárhová mentek, mindenhol megvetés sújtotta őket. Még csak nem is köszöntek nekik, félrefordultak, ha meglátták őket az utcán. Nem kaptak többé bebocsájtást sehova, nem várt rájuk sem plecsni, sem jutalom. Egyetlen hű társuk maradt: a szégyen.

Soha nem fogom elfelejteni, és nem fogom megbocsájtani, amit a szégyenfiúk és szégyenlányok ezekben az időkben műveltek. És ha esetleg megérem az öregkort, akkor is emlékezni fogok, és utolsó leheletemig sorolom majd a bűnösök nevét. Hátha lesz egyszer majd egy bíróság, amely ítéletet mond az embertelenek felett.”

Nyitókép: MTI / Koszticsák Szilárd

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 179 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

MZP kampánydala is álommal kezdődik. Az ellenzék alszik:-)
Keserű lesz számukra az ébredés:-))))

Soha nem voltam a színházában, de ha a darabjai is ilyen dilettánsok és modorosak voltak, mint ez az álma, akkor jól tettem.

Még egy marha, aki "soha nem bocsát meg" valamit.

Próbáltad valaha? Izgalmas kaland.

Hogy ez a fontoskodó figura mit bocsát meg és mit nem, az az ő jellemgengeségéről szól.

Aztán felébredtél és azt láttad, hogy
A menekülőket senki nem hagyta magára.
Kaptak szállást, lakást, autóval ingyen vonattal szállították őket a határtól. Melegételt, forróteát, szendvicset, kekszet, csokit konzervet, bébipelenkát, popsitörlőt, wc-papírt, gyógyszereket, orvosi ellátást, ruhát, cipőt, játékokat se helyet nem adtak nekik, és ukrán tolmácsot a magyar állam, a segélyszervezetek, önkéntesek. Miközben te egy árva fillérrel, munkáddal nem támogatod őket, csak megint az a mocskos szád, és ami mocsok belőle kidől ránk, te hitvány alak, te hazug disznó!

Nem láttad a Feketeországot, ott még fokozta, egyebeket is csinált.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés