„Két éve én álltam a helyetekben. Eszköztelenül, pénz és médiafelület nélkül tartottam magasba az elitellenesség zászlórúdját, hátha kibomlik belőle valami vászon. Elégszer rajzoltam f@szt a szavazólapra, és mindig meg is választották – akkor hát föliratkoztam magam alternatíva gyanánt. Mert itt lent rég az a probléma, hogy lakhatatlan, zsúfolt, fullasztó és mérgező a város, míg ott fent az, hogy melyik oligarcha merre helikopterezzen a közvagyonnal. Mi itt lent egy élhető Budapestet kínáltunk, ők ott fent végtelen polgárháborút és közgyűlöletet.
Nincs mit szépíteni: az övék volt a jobb ajánlat. Győztek, ahogy 1956 november 4-e óta mindig. Az viszont kiderült, hogy van mögöttünk erő. Ez az az erő, ami ott van a kétfarkú kutyák mögött, és ez az az erő, ami ott van Márky-Zay Péter mögött: a kisemmizett polgárság ereje.Ma nem az a kérdés, hogy jobb vagy bal, hanem az, hogy fent vagy lent. Merőlegest állítunk a jobb-bal tengelyre, melynek két végpontja oly egyívású és oly homogén, hogy az elit egyre bestiálisabb közbeszéddel, egyre polarizáltabb pártstruktúrával, egyre intenzívebb identitáspolitikával, őrjöngő kultúrharccal és hazug radikalizmussal takargatja a polgárháborús szekértáborok közt fennálló neoliberális konszenzust, Magyarország közös kifosztását és az újra meg újra beígért elszámoltatás örökös elmaradását.