Az utóbbi években megszokhattuk, hogy az ellenzék egy-egy kormánypárti politikus női szerepekkel kapcsolatos megnyilvánulása után rendre elmondja: a Fidesz azt szeretné, ha visszatérnénk a feminizmus előtti aranykorba, és visszaküldhetné a nőket gyereket szülni, na meg ebédet főzni a konyhába. Így járt el egyébként Kálmán Olga is, amikor Novák Katalint bírálta, mondván, a családügyi miniszter álszent módon szónokolt nőiességről és anyaságról, amikor a női-férfi keresetekről beszélt egy tavalyi videóban.
A baloldal máig nem tud mit kezdeni a nő mint politikus jelenséggel”
Ehhez társul részükről a nőkártya rendszeres felmutatása, vagyis annak szorgalmazása, hogy több nő legyen a közéletben. Igen ám, csakhogy azzal a paradoxonnal máig nem tudnak mit kezdeni, hogy miközben esélyegyenlőség címén uniformizálnák a férfi- és nőminőséget a politikában, folyton azt sulykolják, hogy a nők „tipikus” tulajdonságai teszik majd jobbá a politizálást. Egy nőre empatikus, kompromisszumkész, mediátor- szerepet betölteni képes mivolta miatt van szükség, nem pedig azért, mert esetleg, férfi társaihoz hasonló módon, birtokában van az ország irányításához szükséges képességeknek – derül ki rendszeresen a baloldali megnyilvánulásokból.